Október 18. – 232. nap

 

Iz 13-14

3. FENYEGETŐ JÖVENDÖLÉSEK AZ IDEGEN NÉPEK ELLEN

Babilon ellen.

13 1Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámoc fia látott: 2Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun. 3Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat. 4Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket. 5Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. 6Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól. 7Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív. 8Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol. 9Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket. 10Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít. 11Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom. 12Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál. 13Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. 14Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül. 15Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek. 16Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák. 17Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak, 18de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt. 19És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette. 20Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat. 21Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét. 22Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká.

Visszatérés a fogságból

14 1Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. 2A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.

Gúnydal egy zsarnok halálára.

3Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, 4ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! 5Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, 6amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. 7Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. 8Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.” 9Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. 10Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. 11A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. 12Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? 13Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. 14Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! 15És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” 16Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? 17Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?” 18A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. 19De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. 20Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. 21Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.

Fenyegető jövendölések Babilon ellen

22Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – a Seregek Ura mondja. 23A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével – a Seregek Ura mondja.

Asszíria elpusztul

24Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik. 25Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról. 26Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen. 27Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?

Figyelmeztetés a filiszteusok számára

28Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka. 30De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. 31Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát. 32Mit kell majd felelni ama nép követeinek? „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.”

 

Péld 17,15-28

15Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten. 16Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá! 17A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul. 18Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet. 19Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli. 20Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve. 21Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja. 22A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet. 23A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt. 24Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig. 25Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának. 26Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni. 27Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét. 28Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.

 

1Kor 3

A pártoskodás elvetése.

3 1Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. 2Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, 3mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? 4Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval” – vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? 5Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. 6Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. 8Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. 9Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. 11A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. 12Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. 13Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. 14Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. 15De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 16Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? 17Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az. 18Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. 19Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” 20Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata. 21Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: 22Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. 23Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑