Október 16. – 230. nap

 

Iz 9-10

Gyermek születik nekünk.

9 1A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. 2Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. 3Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. 4Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. 5Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. 6Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

Az Úr bosszúja

7Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt: 8Az egész nép megérti, Efraim és Szamária lakói. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek: 9„A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.” 10Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja; 11kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. 12De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát. 13Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkat, a pálmaágat és a nádszálat. 14[Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.] 15E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek. 16Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. 17Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. 18A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, 19mindenki a másik ember húsát eszi. 19Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. 20Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

10 1Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. 2Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. 3Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? 4Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

Asszíria királya ellen

5Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak. 6Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát. 7De hát ő nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson. 8Azt mondja: „Vajon főembereim egyúttal nem királyok is? 9Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamária meg, mint Damaszkusz? 10Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamáriában van, 11amint elbántam Szamáriával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?” 12De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gőgjét. 13Mert ezt mondta: „Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam. 14Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna.” 15Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való. 16Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire, s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja. 17Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt. 18Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg. 19Erdejében a fák maradékát könnyű lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja őket.

Izajás fiának neve

20Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. 21A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.

A pusztulás megjövendölése

22Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. 23Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

Vigasztaló jövendölés

24Ezt mondja a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened, 25de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket.” 26A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton. 27Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad.

Az asszír betörés

28Rimnon tájáról indul el, gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon s Mikmásznál hagyja a málhát. 29Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik. 30Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj! 31Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek. 32Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen. 33De nézzétek! A Seregek Ura rettentő erővel levágja az ágakat. A sudár növésű fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok. 34Az erdő sűrűje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.

 

Péld 16,17-33

17A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. 18Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt. 19Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. 20Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! 21Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. 22A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság. 23A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. 24A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek. 25Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. 26A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. 27Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz. 28Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás. 29Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti. 30Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal. 31Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található. 32Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. 33A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.

 

1Kor 1

A Korintusiaknak írt első levél

Címzés és üdvözlet.

1 1Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, 2Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. 3Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! 4Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. 5Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. 6A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. 7Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. 9Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

I. PÁRTOSKODÁS ÉS BOTRÁNYOK

Pártokra szakadás a korintusi egyházban.

10Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. 11Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. 12Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” 13Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. 16Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. 17Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

A kereszt bölcsessége.

18A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. 19Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. 20Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? 21Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. 22A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, 23mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, 24a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. 25Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél. 26Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. 27Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, 28ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 29Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. 30Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. 31Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”

 

Milford Sound, NZ
Milford Sound, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑