Október 11. – 225. nap

 

Eszt 9-10

A zsidók harca és győzelme.

9 1A tizenkettedik hónapban – ez Adar hónapja –, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket. 2Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet. 3A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben. 4Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert. 5A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak. 6Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók. 7Parsandatát, Dalfont, Aszpatát, 8Poratát, Adalját, Aridatát, 9Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának, 10a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. 11A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is. 12Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: „A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem.” 13Eszter így szólt: „Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára.” 14A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották. 15A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. 16A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. 17Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm­ és ünnepnapként ülték meg. 18A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá. 19A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.

A purim ünnep bevezetése.

20Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt. 21Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját, 22mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. 23A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik: 24„Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s »purt«, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra. 25Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt. 26Ezért nevezik ezeket a napokat »purim«-nak a »pur« szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak, 27a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik – ez megváltoztathatatlan törvényük lesz. 28Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében. 29Eszter királyné, Abichail lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek. 30Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival, 31hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. 32Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.

10 1Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.

Mardokeus dicsérete.

2Minden nagy tette és vitézsége, valamint annak leírása, hogyan magasztalta fel, s tüntette ki Mardokeust – ez mind meg van írva a méd és a perzsa királyok könyvében. 3Ezt olvassuk bennük: „A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt.” aMardokeus így szólt: „Mindent Isten vitt végbe. bEmlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam – semmi sem maradt beteljesületlenül: csem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bősége. Eszter ez a folyó, akit a király feleségül vett és királynévá tett. dA két sárkány én vagyok meg Ámán. eA nemzetek azok, akik összegyűltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. fNépem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha. gValójában ő rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. hS ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az ő terve szerint a meghatározott órában, időben és napon. iIsten akkor megemlékezett népéről, s igazságot szolgáltatott örökségének. kEzért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben.”

 

Péld 14,1-18

14 1A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével. 2Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti. 3A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megőrzi az ajka. 4Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz. 5A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel. 6Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyű a belátás. 7Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra. 8Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága. 9A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja. 10Belső bánatunkat csak a magunk szíve érti, belső örömünkbe nem szólhat idegen. 11A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad. 12Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz. 13Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége. 14A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz. 15Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére. 16A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös. 17Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel. 18Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza.

 

Róm 13

Engedelmesség a felsőbbség iránt.

13 1Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. 2Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. 3A felsőbbség nem arra való, hogy a jótettől ijesszen el, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? Tedd a jót és megdicsér, 4mert az Isten eszköze a javadra. De ha gonoszságot művelsz, rettegj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse. 5Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is. 6Ezért fizettek adót is, hiszen akik behajtják, Isten szolgái. 7Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.

A szeretet a parancsok foglalata.

8Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. 9Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. 10A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. 11Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. 12Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. 14Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑