Október 10. – 224. nap

 

Eszt 7-8

Ámán Eszter lakomáján.

7 1A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel. 2A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” 3Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. 4Mert eladtak minket – engemet és népemet –, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.” 5Achasvéros király vette át a szót és így szólt Eszter királynőhöz: „Ki az és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?” Eszter így felelt: 6„Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.” A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. 7A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét. 8Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. 9Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: „Lám, Ámán házában áll egy 50 könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.” A király elrendelte: „Akasszátok fel rá!” 10Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.

Fordulat a zsidók javára.

8 1Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus. 2A király visszavette gyűrűjét Ámántól és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust. 3Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt. 4A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt és így szólt: 5„Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam előtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában. 6Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?” 7Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: „Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. 8Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni.” 9Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik – azaz Sziván – hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének – minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. 10Achasvéros király nevében írták és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain. 11A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyűljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg – gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt – mind, aki a népből és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul. 12És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap – azaz Adar hónap – tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában.

A zsidók javára kibocsátott rendelet szövege.

aA levél így hangzott: b„Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét küldi! cSokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésekben részesülnek, kevélyekké válnak. Nemcsak alattvalóinknak akarnak ártani, hanem mivel nem tudják, mitévők legyenek szerencséjükben, saját jótevőjük ellen kezdenek áskálódni. dNem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberek szívéből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a gonoszokat. – eGyakran megtörténik sok hatalommal felruházott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, fés így jóvátehetetlen bajt hozzanak – a gonoszság hazug cselvetéseivel – az őszintén jóindulatú uralkodókra. gEzt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, amelyeket ránk hagyományoztak, hanem akkor is, ha megfigyeljük, ami a szemünk előtt történik. Mennyi jogtalanság történt már azok gonoszsága folytán, akik méltatlanul kormányoztak! hEzért a jövőben is gondunk lesz rá, hogy megszilárdítsuk mindenki számára a birodalom nyugalmát és békéjét. iHasznos változtatásokat hajtunk végre, és az elénk hozott ügyeket mindig a lehető legnagyobb jóindulattal ítéljük meg. kNagyon jól tudjátok, hogy Hamdata fiát, Ámánt – bár macedóniai volt, így teljesen idegen a perzsa vértől, és igen távol állt szelídségünktől – vendégként befogadtuk, s baráti érzelmekkel voltunk iránta, lahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni. Addig elmentünk, hogy atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mert méltósága közvetlen a királyi trón után következett. mDe méltatlan volt magas méltóságára, mert arra vetemedett, hogy hatalmunkat és életünket veszélyeztesse, nmegmentőnket és mindenkori jótevőnket, Mardokeust és feddhetetlen uralkodótársunkat, Esztert pedig ügyes és alattomos rágalmaival egész népével együtt pusztulásra ítélje. oÍgy remélte, hogy elszigetel minket, és a perzsák birodalmát a makedónok kezére juttathatja. pMi azonban úgy találtuk, hogy e háromszoros gonosztevő által halálra szánt zsidók nem gonosztevők, hanem igazságos törvények szerint élnek. qA Magasságbelinek, a nagy élő Istennek a fiai, akinek mi és őseink ennek az országnak a fennmaradását és virágzását köszönhetjük. rÉppen ezért jól tennétek, ha nem a Hamdata fia, Ámán által küldött levél szerint járnátok el, mert ennek szerzője háza népével együtt akasztófán függ Szuza kapui előtt. A mindenek Ura, Isten, gyors és méltó büntetéssel fizetett meg neki. sEnnek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. tEz a nap ugyanis a pusztulás napja lett volna, de a mindenek Ura, Isten, az öröm napjává változtatta a választott nép számára. uTi is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen – most és a jövőben – számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke. vMinden város és minden vidék, amely nem követi ezeket az előírásokat, könyörtelenül a tűz és a vas martaléka lesz, s nemcsak az emberek számára válik mindörökre lakhatatlanná, hanem gyűlöletes lesz a vadak és a madarak előtt is.” 13Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken. 14A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették. 15Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtől. 16A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez. 17Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.

 

Péld 13,13-25

13Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad. 14A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. 15A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan. 16Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag. 17A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz. 18Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része. 19A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése. 20Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. 21A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák. 22A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz. 23A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. 24Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. 25Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.

 

Róm 12

IV. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK

Istennek tetsző élet.

12 1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

 

Queenstown Hill Summit, NZ
Queenstown Hill Summit, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑