Október 8. – 222. nap

 

Eszt 3-4

3 1Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. 2A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak előtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le. 3„Miért hágod át a királyi parancsot?” – kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. 4De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. 5Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. 6Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.

Rendelet a zsidók kiirtására.

7Achasvéros király 12. évében, az első – azaz Niszán – hónapban „purt”, vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik – azaz Adar – hónapra esett. 8Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: „Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. 9Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.” 10A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. 11Azt mondta a király Ámánnak: „Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!” 12Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének – minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. 13Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul. 13Így szólt a levél: „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetőknek. 13Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erőszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélső határokig. 13Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitűnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hűségről tett bizonyságot és 13a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. 13Megtudtuk, hogy ez a nép – a népek közül egymaga – minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktől idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. 13Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán – ügyeink intézője, s számunkra atyánk után az első – felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Adar – hónapjában, a tizenharmadik napon. 13Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erőszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága.” 14A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. 15A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.

Mardokeus és Eszter szembenéznek a veszedelemmel.

4 1Mardokeus is megtudta mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és keservesen jajgatott. 2A királyi kapuval szemben megállt, mert szőrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját. 3Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye. 4Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a szőrzsákot meg vesse le. 5De nem fogadta el. Akkor Eszter hívatta a király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot, s elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tőle, mi történt és miért viselkedik így. 6Hatak elment és fölkereste Mardokeust, aki egész nap ott volt a királyi kapu előtti téren. 7Mardokeus elbeszélt neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók kiirtása fejében. 8Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért. 8Ezt üzente neki: „Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. 8Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól.” 9Hatak visszatért és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét. 10Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak: 11„A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki – férfi vagy nő – hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, hacsak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” 12Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki: 13„Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül. 14Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?” 15Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak: 16„Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.” 17Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki.

Mardokeus imája.

aMardokeus – felidézve az Úrnak minden tettét – így könyörgött az Úrhoz: b„Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. cTe alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. dTe mindenről tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gőgből, kevélységből vagy dicsőségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán előtt. Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is. eAzért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsőségét Isten dicsősége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más előtt, csak teelőtted, s ezt nem kevélységből teszem. fMost pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettől fogva a tiéd, elpusztítsák. gNe fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjéről! hHallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsőítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsőítenek!” iEgész Izrael könyörgött minden erejéből, mert a halál már a szemük előtt lebegett.

Eszter imája.

kEszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szívesörömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: l„Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. mTudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. nDe vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! oNem elég nekik keserű szolgaságunk – kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, pés megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. qNe engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! rEmlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. sAdj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. tMinket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. uTe mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. vIsmered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. xSzolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. ySzolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram. zÁbrahám Istene! Ó Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!”

 

Péld 12,15-38

15A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. 16A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát. 17Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot. 18Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz. 19Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig. 20A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jó tanácsot adnak, csupa öröm. 21Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal. 22Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. 23Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát. 24A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez. 25A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja. 26Aki jó barátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. 27Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. 28Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.

 

Róm 11,1-18

Isten tervének végső kibontakozása.

11 1Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. 2Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: 3„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” 4S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baál előtt.” 5Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. 6S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. 7Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, 8ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. 9Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. 10Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. 11Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. 12Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk. 13Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, 14hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. 15Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? 16Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. 17Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. 18Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

 

Akaroa, NZ
Akaroa, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑