Október 7. – 221. nap

 

Eszt 1-2

Eszter könyve

BEVEZETÉS ESZTER KÖNYVÉHEZ

Mardokeus álma.

1aAchasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott, bSzuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. cAzok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. dEz volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. eEgyszer csak előkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettő készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. fOrdításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. gA sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. hAz igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtől, várta pusztulását és hívta az Istent. iKönyörgésükre egy kis forrás bővízű, nagy folyóvá dagadt. jFényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. kMardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította – késő éjszakáig –, hogy behatoljon értelmébe.

Összeesküvés a király ellen.

lMardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota őrei voltak. mHallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. nA király kérdőre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette őket. oA király följegyeztette a történteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. pAztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. rÁmán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak.

Achasvéros lakomája.

1 1Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott –, 2abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, 3uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. 4Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át. 5Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében. 6Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany­ és ezüstheverők álltak. 7A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel – mind másféle volt – a király bőkezűségéből nagy bőségben. 8A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.

Vasti királyné engedetlensége.

9Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában. 10A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, 11hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. 12Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja. 13A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. 14A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az első helyeket foglalták el a birodalomban. 15„Mi történjék – kérdezte – törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?” 16Memukán – a király és a fejedelmek hallatára – így válaszolt: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak. 17Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel őket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de ő nem ment be. 18A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebből sok bosszúság és harag származik. 19Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá. 20Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony – a legnagyobbtól a legkisebbig – megadja férjének a tiszteletet.” 21Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el. 22Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.

Eszter királyné lesz.

2 1Ezek után az események után, amikor már lelohadt a haragja, Achasvéros király Vastira gondolt, arra, amit tett és a rendeletre, amit miatta hoztak. 2A király körül szolgálatot teljesítő udvari emberek ezért így szóltak hozzá: „Hadd keressünk a királynak szép szűz leányokat. 3Rendeljen a király birodalmának minden tartományába tisztviselőket, ezek gyűjtsenek össze minden szép szűz leányt Szuza várába, az asszonyok házába, a királyi eunuchnak, Hegének a keze alá, aki az asszonyokra felügyel. Ő majd gondoskodik mindenről, ami ékesítésükhöz kell, 4s az a leány, aki megtetszik a királynak, legyen Vasti helyett a királyné.” Tetszett a királynak a beszéd, és így is tettek. 5Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. 6Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. 7Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta. 8Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. 9Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és melléadta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. 10Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását. 11Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara előtt, hogy hírt halljon Eszterről: jól van-e, s mi történik vele. 12Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elő kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására. 13Amikor a királyhoz ment, minden lány kérhetett, amit akart, megadták neki: azzal léphetett be az asszonyok házából a királyi palotába. 14Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelőjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta. 15Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichailnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki. 16És lám, Eszter megnyerte mindenkinek a tetszését, aki csak látta. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. 17A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére és Vasti helyébe királynévá választotta. 18Utána a király nagy lakomát rendezett – ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat.

Mardokeus és Ámán.

19Amikor, mint a lányok, az asszonyok második házába került, 20Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az időben, amikor még a gyámja volt. 21Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota őrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra. 22Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal. 23Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték – a király jelenlétében – az események könyvébe.

 

Péld 12,1-14

12 1Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta. 2A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr). 3Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha. 4A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában. 5Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. 6A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. 7Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. 8Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen. 9Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs. 10Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve. 11Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen. 12Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll. 13Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. 14Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát.

 

Róm 10

A zsidó nép hitetlensége.

10 1Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. 2Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. 3Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. 4Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. 6Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. 8Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. 9Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. 10A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. 11Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. 12Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. 13Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. 14De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? 15S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” 16De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” 17A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. 18De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. 19Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. 20Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. 21Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.”

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑