Október 6. – 220. nap

 

Jud 15-16

15 1Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket. 2Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein. 3Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai – minden fegyverforgató ember – utánuk eredtek. 4Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg. 5Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek. 6A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak. 7Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle.

Hálaadás.

8Jojakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék. 9Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: „Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége! 10Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!” S az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen!” 11A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta. 12Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból, 13aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve. 14Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:

Judit dicsőítő éneke.

16 1„Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét! 2Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből. 3Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat. 4Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat. 5De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította. 6Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével. 7Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel. 8Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa. 9Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét… S kard szelte át nyakát. 10A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától. 11Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek. 12Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat. 13Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen! 14Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek – szavadnak nem állhat ellen senki. 15Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy. 16Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy. 17Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.” 18Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat. 19Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról. 20A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük.

Judit öregkora és halála.

21Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban. 22Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez. 23Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt. 24Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. 25Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.

 

Péld 11,16-31

16A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak. 17Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan. 18Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez. 19Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet. 20Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését. 21Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül! 22Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. 23Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye. 24Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik. 25Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart. 26Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére. 27Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá. 28Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél. 29Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs. 30Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak. 31Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy.

 

Róm 9,16-33

16Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. 17Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” 18Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar. 19„Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” 20Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? 21Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? 22S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? 23S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? 24Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem. 26És ahol azt mondják nekik: „Nem vagytok az én népem”, az élő Isten fiainak hívják majd őket. 27Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.” 28Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. 29Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” 30Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. 31A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. 32Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében, 33amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑