Október 5. – 219. nap

 

Jud 13-14

13 1Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott. 2Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán. 3Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint minden nap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta. 4Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: „Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet! 5Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.” 6Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt: 7„Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” 8Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét. 9Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. 10Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.

Judit szerencsés visszatérése.

11Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette.” 12Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit. 13A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket. 14Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!” 15Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: „Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. 16Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.” 17Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: „Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!” 18Uzija pedig így szólt Judithoz: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! 19A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. 20Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

3. GYŐZELEM

A zsidók megtámadják az asszírok táborát.

14 1Ezután Judit így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára! 2Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le. 3Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott. 4Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben. 5Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk.” 6Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. 7Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet! 8Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél.” Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. 9Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost. 10Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.

11Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén – csoportokban – megindultak lefelé. 12Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. 13Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: „Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.” 14Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik. 15Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva. 16Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját. 17Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott. 18Erre a nép közé futott és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!” 19Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.

 

Péld 11,1-15

11 1Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését. 2Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik. 3Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti. 4A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. 5A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. 6Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. 7A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. 8Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére. 9Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága. 10Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén. 11Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja. 12Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit. 13A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott. 14Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét. 15Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle.

 

Róm 9,1-15

III. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM

A zsidó nép meghívása.

9 1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben. 2Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. 3Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, 4Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen. 6Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik, 7s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai. 8Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. 9Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.” 10Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. 11Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása, 12amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön –, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” 13Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.” 14Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. 15Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑