Október 4. – 218. nap

 

Jud 11-12

Judit és Holofernesz első találkozása.

11 1Holofernesz így szólt hozzá: „Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának. 2Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így! 3Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk… De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz. 4Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!” 5Judit így válaszolt neki: „Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. 6Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával. 7Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek. 8Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos. 9Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál. 10Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. 11De most – nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál –, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. 12Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg. 13Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor­ és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. 14Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól. 15De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre. 16Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi. 17Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. 18Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked. 19Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.” 20Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: 21„A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni.” 22Holofernesz pedig azt mondta neki: „Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. 23Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet.”

12 1Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni. 2Judit azonban így szólt: „Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam.” 3Holofernesz így válaszolt: „Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki.” 4Amint igaz, uram, hogy élsz – mondta neki Judit –, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett.” 5Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt. 6Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: „Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni.” 7Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. 8Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére. 9Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.

Judit Holofernesz lakomáján.

10A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem. 11Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: „Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk. 12Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet.” 13Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: „Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak.” 14Judit így válaszolt neki: „Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig.” 15Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előrement és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre – ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. 16Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa. 17Így szólt hát hozzá: „Igyál velünk és légy vidám!” 18Judit azt válaszolta: „Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma.” 19Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében. 20Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.

 

Péld 10,14-32

14A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem. 15A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége. 16Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást. 17Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik. 18A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat. 19Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát. 20Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve! 21Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg. 22Gazdaggá csak az Úr áldása tehet, a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. 23A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz. 24A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz. 25Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz. 26Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik. 27Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek. 28Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik. 29Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás. 30Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása. 31Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét. 32Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot.

 

Róm 8,22-39

22Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. 23De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? 25Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. 26Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. 27S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. 28Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. 29Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. 30Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette. 31Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? 32Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? 34Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? 35Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? 36Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. 37De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. 38Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, 39sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑