Október 3. – 217. nap

 

Jud 9-10

Judit imája.

9 1Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: 2„Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. 3Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt. 4Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet! 5A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s az történt, amit te akartál. 6Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet. 7Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát. 8Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát. 9Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe – nekem, az özvegynek – erőt ahhoz, amit tenni szándékozom. 10Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által! 11Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója. 12Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat! 13Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen. 14Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét.”

Judit az ellenség táborába megy.

10 1Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, 2fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni. 3Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt. 4Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. 5Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki. 6Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt. 7Amikor meglátták Juditot – arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg –, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá: 8„Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!” 9Judit leborult az Isten előtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: „Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghezvigyem, amit mondtatok nekem.” Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. 10Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé. 11Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előörsökkel találkoztak. 12Ezek elfogták és megkérdezték tőle: „Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?” Így válaszolt: „A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket. 13Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.” 14Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá: 15„Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe. 16Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!” 17Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették. 18Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették. 19Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: „Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet.” 20Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba. 21Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött. 22Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte. 23Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.

 

Péld 10,1-13

II. SALAMON BÖLCS MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE

10 1Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. 2A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól. 3Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja. 4A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. 5Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. 6Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. 7Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. 8A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan. 9Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják. 10Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál. 11Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke. 12Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. 13Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta.

 

Róm 8,1-21

Megszentelődés Krisztusban.

8 1Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. 2Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. 3Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt, 4és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk. 5Akik ugyanis test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek. 6De a test kívánsága a halálba vezet, a Lélek vágyódása ellenben élet és béke. 7A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá. 8Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. 9De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. 10Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. 11Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. 12Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. 13Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. 14Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! 16A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 18De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.

A keresztény remény bizonyossága.

19Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. 20A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, 21hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

 

Queenstown Gardens, NZ
Queenstown Gardens, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑