Szeptember 30. – 214. nap

 

Jud 3-4

3 1Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá: 2„Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik. 3Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod. 4Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!” 5Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet. 6Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak. 7A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták. 8Ő azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez. 9Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el. 10Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.

A zsidók ellenállásra készülnek.

4 1Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket, 2igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért. 3Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. 4Hírvivőket küldtek tehát egész Szamáriába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe. 5A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le. 6Jojakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik, 7hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. 8Izrael fiai aszerint jártak el, amint Jojakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte.

Buzgó imádság és könyörgés az Úrhoz.

9Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak. 10Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket. 11Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt. 12Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. 13Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. 14Jojakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak – a papok és az Úr szolgái –, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait. 15Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.

 

Péld 8,22-36

A teremtő bölcsesség

22„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. 23Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. 24Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. 25Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, 26amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. 27Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, 28amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; 29amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. 30Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. 31Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

Utolsó hívás

32„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. 33Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! 34Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. 35Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. 36De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

 

Róm 5

II. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI

Békesség Istennel.

5 1Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. 2Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. 3De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, 4a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. 5A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. 6Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, 7noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. 8Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. 10Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében. 11Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

A bűn és a kegyelem szembeállítása.

12Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek… 13Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. 14Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. 15A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. 16A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet. 17Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják. 18Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. 19Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak. 20Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, 21hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑