Szeptember 29. – 213. nap

 

Jud 1-2

Judit könyve

1. NEBUKADNEZÁR HADJÁRATAI

Nebukadnezár és Arfaxád.

1 1Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott, 2s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök. 3Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek, 4szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon. 5Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van. 6Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arjochnak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben. 7Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon, 8valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez, 9Szamária és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig, 10továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig. 11Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük. 12Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.

Nebukadnezár győzelme Arfaxádon.

13A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította, 14városait leigázta és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt. 15Arfaxádot – Ragau hegyvidékén – elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette. 16Ezután visszatért csapataival és a hozzászegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak – ő és serege – százhúsz napon át.

A nyugati hadjárat.

2 1A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta. 2Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást. 3Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát. 4A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá: 5„Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast, 6s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak. 7Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák. 8Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel. 9Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig. 10Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket. 11Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva. 12Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent. 13Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!” 14Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, 15majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt. 16Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani. 17Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni. 18Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából. 19Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket. 20Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket.

Holofernesz seregének útvonala.

21Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el. 22Innen egész seregével – gyalogságával, lovasaival és szekereivel – behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait, 23továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak. 24Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig. 25Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik. 26Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat, 27majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt. 28Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidón és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdod és Aszkalon lakóin.

 

Péld 8,1-21

A bölcsesség második megszemélyesítése

8 1Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? 2Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. 3A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: 4„Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! 5Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre! 6Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim. 7Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól. 8Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis. 9Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket. 10Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, 11mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”

A királyi bölcsesség

12„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. 12Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. 13[Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. 13Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. 14 15Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. 16Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. 17 18Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. 19Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. 20Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. 21Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”

 

Róm 4

Ábrahám is a hitből igazult meg.

4 1Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk. 2Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekedni valója, csak nem Isten előtt. 3Mert mit is mond az Írás: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.” 4Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. 5Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására. 6Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül: 7Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. 8Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója. 9Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására. 10De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. 11A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is. 12Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak. 13Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. 14Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen. 15A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. 16Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja 17Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket. 18Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.” 19Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére. 20Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, 21meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére. 22Ez szolgált megigazulására. 23De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, 24hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, 25aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.

 

Queenstown Hill, NZ
Queenstown Hill, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑