Szeptember 27. – 211. nap

 

Tób 11-12

Tobit visszanyeri látását.

11 1Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvő Kaszerin közelébe nem értek. 2Akkor azt mondta Ráfael: „Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat. 3Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön.” 4El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk. 5Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia. 6Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: „Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele.” 7Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához: 8„Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot.” 9Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: „Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok.” És sírt. 10Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá 11[kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: „Bízzál atyám!” Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat, 12majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából. 13Ekkor apja a nyakába borult. 14Sírva mondta: „Látlak, fiam, szemem fénye!” Majd így folytatta: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. 15Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. 16Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezető nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelőtt. 17Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: „Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!” Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei – Achikár és Nádáb – is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.

Ráfael angyal fölfedi kilétét.

12 1Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: „Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért.” 2Az megkérdezte: „Apám, mennyit adjak a szolgálatáért? 3Magam nem sajnálnám nekiadni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?” 4Tobit így szólt: „Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál.” 5Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: „Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!” 6Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki. 7A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz. 8Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. 9Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. 10De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek. 11Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. 12Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. 13Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet. 14Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát. 15Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” 16Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. 17(Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. 18Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. 19Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt. 20Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!” Ezzel fölemelkedett. 21Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.

 

Péld 7,1-9

7 1Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! 2Tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. 3Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára! 4Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy.” És az okosságnak: „Te meg a rokonom.” 5Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől. 6Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, 7hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: 8arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. 9Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.

 

Róm 2

I. ÜDVÖSSÉG A HITBEN

Isten a zsidókat is megítéli.

2 1Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. 2Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek. 3Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? 4Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni? 5Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. 6Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: 7örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, 8haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. 9Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt. 10S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. 11Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél. 12Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét, 13mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg. 14Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. 15Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, 16amelyen evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött. 17De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel, 18ismered is akaratát és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá. 19Ha a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának, a tudatlanok tanítójának, 20a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát, 21ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz? 22Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el? 23Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent? 24Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van.

A zsidók vallási kiváltságai.

25A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. 26Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít? 27Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, 29az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑