Szeptember 26. – 210. nap

 

Tób 9-10

A lakodalom.

9 1Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult: 2„Azarja testvér – mondta neki –, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba! 3Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra. 4Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni. 5Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat – a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. 6Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”

Tóbiás visszatérése.

10 1Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda­ és visszaérkezéshez. Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza. 2Azt gondolta magában: „Odalent talán elutasították őket. Vagy talán meghalt Gábael, és most nincs senki, aki odaadja a pénzt.” 3Kezdett aggódni. 4Anna, a felesége azt mondta: „Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben.” Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta: 5„Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!” 6Tobit rászólt: „Nyugodj meg, nővérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nővérem, bármelyik pillanatban betoppanhat.” 7De ő csak erősködött: „Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam.” Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak – Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának –, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: „De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon.” 8Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: „Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz, Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad.” 9De Tóbiás nem tágított: „Ne, inkább engem engedj el apámhoz.” 10Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat. 11Aztán békében útra bocsátotta őket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: „Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielőtt meghalok.” 12Lányának, Sárának meg ezt mondta: „Menj csak szépen az apósodhoz! Ők most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!” Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta őket. Edna azt mondta Tóbiásnak: „Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe előtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nővéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben.” Megölelte, és örömmel elbocsátotta őket. 13Tóbiás elégedetten távozott Rágueltől. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Ő is áldással búcsúzott Rágueltől és feleségétől, Ednától: „Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!”

 

Péld 6,20-35

Az atyai intelmek folytatása

20Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! 21Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. 22Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. 23Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés. 24Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. 25Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! 26Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. 27Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna? 28Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába? 29Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen. 30A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki. 31De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona. 32Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. 33Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha. 34Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. 35Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.

 

Róm 1

A Rómaiaknak írt levél

Címzés, köszöntés, hálaadás.

1 1Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, 2amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, 3Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, 4a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. 5Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. 6Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai. 7Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! 8Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekről ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak. 9Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok, 10és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok, 11hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek, 12más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást. 13Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között. 14Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak. 15Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. 16Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek. 17Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.”

A pogányok rászorulnak a megigazulásra.

18Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. 19Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. 20Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, 21mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. 22Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak. 23A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. 24Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. 25Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. 26Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. 27A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. 28Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. 29Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. 30Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, 31értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. 32Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

 

Hinewai Reserve, NZ
Hinewai Reserve, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑