Szeptember 24. – 208. nap

 

Tób 5-6

Tóbiás kísérője.

5 1Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: „Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. 2De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor ő sem ismer engem, s én sem ismerem őt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem.” 3Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: „Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettőnknek jusson belőle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltől.” 4Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte [de ő nem tudta, hogy az Isten angyala]. 5Megszólította: „Hová való vagy, barátom?” Az angyal így felelt: „Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek.” Tóbiás azt mondta neki: „Tudod-e az utat Médiába?” „De mennyire! – felelte. – Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára. 6Sokszor jártam Médiában és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiai Rágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana a síkságon fekszik.” 7Erre Tóbiás azt mondta neki: „Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha velem jönnél, megfizetem béredet.” 8Az így válaszolt: „Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!” 9Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: „Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e.” 10Tóbiás kiment, és szólt neki: „Barátom, apám szeretne megismerni.” Az angyal belépett a házba. Először Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: „Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom őket.” Az angyal azt mondta neki: „Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!” Tobit így szólt hozzá: „Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetője? Megfizetek érte, testvér.” Így felelt neki: „Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt.” 11Tobit így szólt: „Testvér, melyik családból és törzsből származol? Elárulnád nekem, testvér?” „Miért érdekel a családfám?” 12„Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?” 13„Azarja vagyok – felelte –, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül.” 14Erre azt mondta neki: „Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy.” 15Majd így folytatta: „Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal, 16és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk.” Az angyal így felelt: „Vele megyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos.” 17Tobit így szólt hozzá: „Légy áldott, testvér!” Aztán a fiához fordult: „Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!” Tóbiás kiment, hogy előkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: „Szerencsés utat!” 18De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: „Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk? 19Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít? 20Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!” 21Tobit azt felelte: „Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így. 22Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nővérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele, így hát szerencsés lesz az útja és egészségben haza is tér majd.”

6 1Erre abbahagyta a sírást.

Tóbiás esete a hallal.

2A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak. 3A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, 4de az angyal biztatta: „Fogd meg a halat, ne engedd el!” A fiú elkapta a halat, és a partra húzta. 5Ekkor így szólt hozzá az angyal: „Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak.” 6A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. 7Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: „Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?” 8Így felelt neki: „Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad. 9Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul.”

Ráfael és Tóbiás beszélgetése.

10Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek, 11amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: „Tóbiás testvér!” „Tessék!” – felelte. Az angyal folytatta: „Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevű lánya. 12Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsősorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívű, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti. 13Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétől fogva mint menyasszonyodat őrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tőled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más előtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal.” 14Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: „Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektől, hogy démon ölte meg őket. 15Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket.” 16De az angyal így felelt: „Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt. 17Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. 18Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!” Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.

 

Péld 5,15-23

15A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. 16Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. 17Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi. 18Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: 19kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. 20Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned? 21Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet. 22Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg. 23Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.

 

ApCsel 27,27-44

A hajósok menekülési kísérlete.

27Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk. 28Mérőónt bocsátottak le, s húsz ölet mértek. Kisvártatva ismét lebocsátották a mérőónt, s most tizenötöt mutatott. 29Féltek, hogy sziklazátonyba ütközünk, lebocsátottak hát négy vasmacskát a hajó faráról, s alig várták, hogy megvirradjon. 30Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentőcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát. 31Pál odaszólt a századosnak és a katonáknak: „Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.” 32Erre a katonák elvágták a mentőcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék.

Utolsó órák a hajón.

33Amikor virradni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot: „Ma már tizennegyedik napja, hogy nem ettetek, s nem vettetek magatokhoz semmit. 34Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg.” 35Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni. 36Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt. 37A hajón összesen kétszázhetvenhatan voltunk. 38Amikor már jóllaktunk, úgy könnyítettek a hajón, hogy a búzát a tengerbe vetették.

A hajótörés.

39Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót. 40A vasmacskákat eloldották, és hagyták a tengerbe veszni. Egyszersmind a kormányrudak köteleit is meglazították, aztán felvonták a szél irányában az orrvitorlát, s a part felé igyekeztek. 41Amikor egy földnyelvhez jutottunk, ráfuttatták a hajót. A hajó orra befúródott, és mozdulatlan maradt, de a hajó fara a nagy hullámveréstől kezdett szétesni. 42A katonáknak az volt a szándékuk, hogy a foglyokat megölik, nehogy partra úszva elmeneküljenek. 43De a százados meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Elrendelte, hogy először azok ugorjanak ki, akik tudnak úszni, s igyekezzenek kiúszni a partra. 44A többieket úgy vitték ki deszkákon vagy hajóroncsokon. Így mindenki épségben kijutott a partra.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑