Szeptember 19. – 203. nap

 

Neh 9-10

Engesztelő istentisztelet.

9 1Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. 2Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit. 3[Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.] 4[Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket. 5Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabneja, Serebja, Hodija, Sebanja és Petachja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!”] Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! 6Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted. 7Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki. 8Hűségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy. 9Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél. 10Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. 11Megnyitottad a tengert előttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözőiket, mint valami követ, a vad vizekbe. 12Felhőoszloppal vezetted őket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad előttük az utat, amelyen menniük kellett. 13Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égből. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerű parancsokat és előírásokat adtál nekik. 14Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által. 15Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod. 16Atyáink azonban gőgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak. 17Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszantűrő és végtelenül jó: nem hagytad el őket. 18Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: „Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból”, [s így nagy istenkáromlást követtek el], 19te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában: a felhőoszlop nem tűnt el előlük, továbbra is vezette őket nappal az úton; s a tűzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította előttük az utat, amelyen menniük kellett. 20Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye őket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik. 21Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem tört fel. 22Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad őket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét. 23Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted őket a földre, amelyről azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba. 24Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad őket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint. 25Megerősített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szőlőket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermő fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból. 26De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el]. 27Ezért elnyomóik kezébe adtad őket, akik aztán megsanyargatták őket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították őket elnyomóik kezéből. 28Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad őket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad őket. 29Intetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja őket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek. 30Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted őket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adták őket. 31Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el őket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy. 32Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétől mind a mai napig. 33Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hűségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk. 34Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik. 35Volt királyságuk, elhalmoztad őket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktől. 36Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait. 37Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bűneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.

A szövetség megújítása.

10 1Ezek miatt szilárd szövetséget kötünk, és írásba is foglaljuk. A pecsétes íráson rajta vannak vezetőink, levitáink és papjaink… 2A pecsétes íráson ott szerepelnek Hakalja fia, Nehemiás és Cidkija, 3Szeraja, Azarja, Jeremiás, 4Paschur, Amarja, Malkia, 5Hattus, Sebanja, Malluch, 6Harim, Meremot, Obadja, 7Dániel, Ginneton, Báruk, 8Mesullam, Abija, Mijamin, 9Maazja, Bilga, Semaja – ezek a papok. 10Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henadad fiai közül Binnui, Kadmiel, 11továbbá testvérei: Sekanja, Hodavja, Kelita, Pelaja, Hanan, 12Micha, Rechob, Hasabja, 13Zakkur, Serebja, Sebanja, 14Hodija, Bani, Kenani. 15A nép vezetői: Paros, Pahat-Moab, Elem, Zattu, Bani, 16Bunni, Azgad, Bebai, 17Adonija, Bigvai, Adin, 18Ater, Hiszkija, Azzur, 19Hodija, Hasum, Beszai, 20Harif, Anatot, Nobai, 21Magpias, Mesullam, Hezir, 22Mesezabeel, Cádok, Jaddua, 23Pelatja, Hanan, Anaja, 24Hosea, Hananja, Hasub, 25Hallohes, Pilha, Sobek, 26Rehum, Hasabna, Maaszeja, 27Ahija, Hanan, Anan, 28Malluk, Harim, Baana. 29…de ugyanúgy a nép többi része is, a papok és a leviták, a kapuőrök, énekesek, templomszolgák, vagyis mind, akik az ország népeitől elkülönültek, s az Isten törvényéhez ragaszkodtak, valamint ezeknek a feleségük, a fiaik és a lányaik, mind, akik érett korúak voltak, 30csatlakoztak testvéreikhez és elöljáróikhoz, s átokkal és esküvel kötelezték magukat, hogy az Isten törvénye szerint élnek, amelyet Mózes, az Isten szolgája által adott, s megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek minden parancsát, utasítását és törvényét. 31Különösen: többé nem adják lányainkat a föld népének, s lányaikat se vesszük többé fiainknak feleségül. 32Ha az ország népei árut vagy bármilyen élelmet hoznak szombati napon árulni, sem szombaton, sem más szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évben lemondunk a föld terméséről és semmiféle adósságot nem hajtunk be. 33Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad sékelt adunk Istenünk temploma javára: 34a kitett kenyerekre, az állandó ételáldozatokra, az állandó égőáldozatokra, a szombati áldozatokra, az újhold napjára és az ünnepekre előírt áldozatokra, a közösségi áldozatokra, az engesztelő áldozatokra, hogy kiengesztelődést szerezzenek Izraelnek – vagyis Istenünk házának különféle szükségleteire. 36Elhozzuk az Úr házába minden évben földünk első termését, s minden fa első gyümölcsét. 37Ugyanígy elsőszülött fiainkat, s állataink elsőszülötteit is, amint meg van írva a törvényben, elhozzuk barmaink és nyájaink elsőszülötteit az Isten házába a papoknak, akik Istenünk házában ellátják a szolgálatot. 38Ezenkívül őrleményeinknek, fáink gyümölcsének, az új bornak és az olajnak a legjavát is elhozzuk a papoknak, Istenünk házának kamráiba, földjeink tizedét pedig a levitáknak. A levitáknak maguknak kell összeszedniük a tizedet minden városban, ahol földet művelnek. 39Egy pap, Áron egy fia kísérje a levitákat, amikor a tizedet szedik. A leviták szolgáltassák be tizedük tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. 40Ezekbe a kamrákba kell Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona­, az újbor­ és az olajjárandóságot vinni. Ott vannak a szentély edényei, a szolgálatot teljesítő papok, a kapuőrök és az énekesek is. 40Sorsot vetünk – a papok, a leviták és a nép – az áldozati fának a szállítása dolgában, s a családok rendjében meghatározott időben minden évben Istenünk házához szállítjuk, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán a törvény előírása szerint. 40Többé nem hanyagoljuk el Istenünk házát.

 

Péld 3,1-18

A bölcsesség elnyerésének útja

3 1Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! 2Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. 3Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. 4Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében. 5Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. 6Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. 7Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat! 8Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. 9Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. 10Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. 11Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. 12Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.

A bölcs ember örömei

13Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! 14Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. 15A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. 16A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. 17Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. 18Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.

 

ApCsel 23,16-35

16Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált. 17Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: „Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!” Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: 18„A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra.” 19Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: „Mit akarsz nekem jelenteni?” 20Az így felelt: „A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni. 21De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak.” 22Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: „Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad.”

Pált Cezáreába viszik.

23Hívatott két századost és kiadta a parancsot: „Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak. 24Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz.” 25Levelet is írt a következő tartalommal: 26„Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak. 27A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért főtanácsuk elé állítottam. 29Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bűne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. 30Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!” 31A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek. 32Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba. 33Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították. 34Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai, 35kijelentette: „Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak.” Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őrizetben.

 

Toyoko Inn, Frankfurt, Németország
Toyoko Inn, Frankfurt, Németország

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑