Szeptember 16. – 200. nap

 

Neh 3-4

A várfal építőinek jegyzéke.

3 1Eljasib, a főpap és testvérei, a papok nekiláttak és fölépítették a Juh-kaput. Megerősítették gerendákkal, aztán elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és folytatták az építést egészen a Hananeel-toronyig. 2Mellettük a jerikóiak építettek, aztán Imri fia, Zakkur épített, 3Hasszenua fiai a Hal-kaput építették, megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. 4Mellettük Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabeel fiának, Berechjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia. 5Mellettük a tekoai emberek végezték a javítást. Előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába. 6Az új városnegyed kapuját Pazeach fia, Jojada és Beszodia fia, Mesullam javította. Megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. 7Mellettük a gibeoni Melatja és a Meronotba való Jadon végezte a javítást, továbbá a Gibeonba és Micpába való emberek, akik a folyamon túli kormányzó ítélőszéke alá tartoztak. 8Mellettük Uziel aranyműves végezte a javítást, Harhaja fia, őmellette pedig Hananja az illatszerkészítők testületéből. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a Széles-falig. 9Mellettük Hur fia, Refaja végezte a javítást, a jeruzsálemi kerület felének az elöljárója. 10Mellette Harumaf fia, Jedaja végezte a javítást, a saját házával szemben. Mellette Hasabneja fia, Hattus végezte a javítást, 11Harim fia, Malkija és Pahat-Moab fia, Hasub egy másik falrészt javított, egészen a Kemence-toronyig. 12Mellette Hallohes fia, Sallum végezte a javítást lányaival, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója. 13A Völgy-kapunál Hanun végezte a javítást és Zanoah lakói. Fölépítették és elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és felraktak 1000 könyöknyi falat egészen a Szemét-kapuig. 14A Szemét-kaput Rechab fia, Malkia javította, a Bet-hak-Kerem kerület elöljárója, ő maga és fiai. Elhelyezte a kapu szárnyait, zárait és sarkait. 15A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallun javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá. 16Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig. 17Utána a leviták végezték a javítást: Bani fia, Rehum. Mellette Hasabja, a Keila kerület felének elöljárója végezte a javítást, a saját kerülete nevében. 18Majd testvérei végezték a javítást: Henadad fia, Binnui, a Keila kerület felének elöljárója. 19Mellette Micpa elöljárója, Jesua fia, Ezer végzett javítást egy másik szakaszon a Szegletnél, a Fegyverraktár feljárójával szemben. 20Utána Zabbai fia, Báruk javított egy másik szakaszt, a Szeglettől egészen Eljasib főpap házának kapujáig. 21Őutána Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig. 22Őutána a környéken lakó papok dolgoztak az építkezésen. 23Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett. 24Utána Henadad fia, Binnui végzett javítást egy másik szakaszon, Azarja házától egészen a Szegletig. 25Őutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felső királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást, 26kelet felé a Víz-kapuig, a kiemelkedő toronnyal átellenben. 27Őutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedő nagy toronnyal szemben az Ofel faláig. 28A Ló-kaputól kezdve a papok végezték a javítást, mindenki a saját háza előtt. 29Őutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu őre végzett javítást. 30Őutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Őutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben. 31Őutána Malkia, az aranyművesek testületének tagja végzett javítást az Őr-kapuval szemben a templomszolgák és a kereskedők házáig, egészen a sarkon levő erkélyig. 32A sarkon levő erkély és a Juh-kapu között az aranyművesek és a kereskedők végezték a javítást.

Az ellenség gúnyolódása ellenére tovább folyik a munka.

33Amikor Szanballat megtudta, hogy fölépítjük a falat, haragra gyulladt és nagyon ingerült lett. Gúnyolódott a zsidókon, 34és ilyeneket mondott testvérei és Szamária hadserege előtt: „Mit akarnak ezek a nyomorult zsidók?… Be is akarják tán egyszer fejezni? Életre tudják kelteni a köveket a romhalmazból, amikor a tűz martaléka lettek?” 35Az ammonita Tóbiás is csatlakozott hozzájuk, s így szólt: „Csak hadd építsenek! Hiszen ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani kőfalukat.” 36Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén. 37Ne takard el gonoszságukat, és bűnük ne nyerjen színed előtt megbocsátást, mert megvetették az építkezőket. 38Tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott.

4 1Amikor Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak. 2Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltsenek. 3Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük. 4Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” 5Ellenségeink így vélekedtek: „Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának.” 6De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: „Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!” 7Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul. 8Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért.” 9Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. 10Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött, 11amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították. 12Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt. 13Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: 14gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.” 15Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig. 16Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: „Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!” 17Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.

 

Péld 1,20-33

A könnyelmű korholása

20Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. 21Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. 22Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? 23Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: 24Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; 25semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. 26Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, 27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. 28Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. 29Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, 30mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, 31azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. 32A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. 33De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.

 

ApCsel 21,27-40

Pál elfogatása.

27Amikor a hét nap már a vége felé járt, az ázsiai zsidók meglátták (Pált) a templomban, s felizgatták a tömeget. Kezet vetettek rá, és elkezdtek kiabálni: 28„Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít. Még pogányokat is hozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet.” 29Mert előzőleg látták vele a városban az efezusi Trofimuszt, s azt gondolták, hogy a templomba is őt vitte magával. 30Az egész város felbolydult, összeszaladt az egész nép. Megragadták Pált, kihurcolták a templomból, a kapukat pedig gyorsan bezárták. 31Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredesének hírül vitték, hogy egész Jeruzsálem fellázadt. 32Katonákat és tiszteket vett maga mellé, s máris ott termett. Amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33Ekkor odalépett az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit csinált. 34A tömegből mindenki kiabált. Mivel a lárma miatt nem tudott megállapítani semmi biztosat, parancsot adott, hogy vigyék a várba. 35A lépcsőkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erőszakoskodott. 36Az egész tömeg utánatódult ugyanis, és ordítozott: „Halál rá!” 37Már épp be akarták vinni a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: „Szabad valamit mondanom neked?” „Te tudsz görögül? – kérdezte. – 38Hát nem az az egyiptomi vagy, aki nemrégiben fölkelést szított, és négyezer szikárius férfit kivezetett a pusztába?” 39„Én zsidó vagyok – felelte Pál –, Tarzuszból származom, a híres kilikiai városnak vagyok a polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez.” 40Amikor megadta neki az engedélyt, Pál odaállt a lépcsőre, és kezével intett a népnek. Erre mély csend lett, ő pedig héber nyelven elkezdett beszélni.

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑