Szeptember 13. – 197. nap

 

Ezd 7-8

II. EZDRÁS MŰKÖDÉSE

Ezdrás hazatérése.

7 1Ezek után az események után Artaxerxésznek, a perzsák királyának uralkodása alatt Ezdrás, Szerajának fia, (aki) Azarja fia volt, az Hilkija fia, 2az Sallum fia, az Cádok fia, az Achitub fia, 3az Amarja fia, az Azarja fia, az Merajot fia, 4az Zerahja fia, az Uzzi fia, az Bukki fia, 5az Abisua fia, az Pinchasz fia, az Eleazár fia, az pedig Áron főpap fia – 6ez az Ezdrás feljött Babilonból. Írástudó ember volt, s járatos Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izrael Istene adott. Mivel az Úrnak, Istenének keze volt vele, a király minden kívánságát teljesítette. 7Artaxerxész király 7. évében Izrael fiai közül sokan – papok, leviták, énekesek, kapuőrök s templomszolgák – fölmentek Jeruzsálembe. 8Az ötödik hónapban érkezett Jeruzsálembe, a király 7. évében. 9Az első hónap első napján kezdte meg Babilonból a költözést, és az ötödik hónap első napján már meg is érkezett Jeruzsálembe, mert fölötte volt Istenének jóságos keze. 10Ezdrás ugyanis arra szentelte magát, hogy tanulmányozza és kövesse az Úr törvényét, és Izraelben törvényt és jogot tanítson.

Artaxerxész rendelete.

11Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Artaxerxész király Ezdrás papnak és írástudónak adott, aki járatos volt az Úr parancsaiban és Izraelnek adott törvényeiben: 12„Artaxerxész, a királyok királya Ezdrás papnak, aki az ég Istene törvényének titkára, békességet! 13Nos, így rendelkezem: Bárki, aki birodalmamban Izrael népéhez vagy papjai és levitái közé tartozik, s önként Jeruzsálembe akar menni, veled mehet. 14Téged ugyanis a király és hét tanácsosa küld, hogy mérd hozzá Júdeát és Jeruzsálemet Istened törvényéhez, amely a kezedben van, 15és hogy vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izrael Istenének, aki Jeruzsálemben lakik, 16valamint azt az aranyat és ezüstöt is, amelyet Babilon tartományaiban kaptál, a nép és a papok önkéntes adományaival együtt, amelyeket Istenük jeruzsálemi háza javára ajánlottak fel. 17Ezen a pénzen vásárolj bikákat, kosokat, bárányokat, s hozzá étel­ és italáldozatot, és mutasd be őket Istenetek házának oltárán Jeruzsálemben. 18Ami ezüst és arany megmarad, azt használjátok fel úgy, ahogy magad és testvéreid jónak látjátok, Istenetek akaratának megfelelően. 19Az edényeket meg, amelyeket átadtak neked Istened házának szolgálatára, tedd Istened elé Jeruzsálemben. 20Amire még szükség lesz Istened házában – neked kell róla gondoskodnod –, azt megkapod a királyi kincstárból. 21Magam, Artaxerxész király, megparancsolom a folyamon túli összes kincstárosnak: Amit csak kér tőletek Ezdrás pap, az ég Istene törvényének titkára, azt mind adjátok meg: 22100 talentum ezüst, 100 kor búza, 100 bát bor, 100 bát olaj erejéig, sót pedig korlátlanul. 23Amit az ég Istenének házáért parancsol, azt mind pontosan meg kell tenni az ég Istenének, nehogy a harag rászálljon a királynak és fiainak országára. 24Egyszersmind tudatjuk veletek, hogy tilos adót, járulékot és vámot szedni a papoktól, levitáktól, énekesektől, kapuőröktől, templomszolgáktól, röviden, az Isten e házának szolgáitól. 25Te pedig, Ezdrás, Istened bölcsessége szerint, amely a kezedben van, rendelj bírákat és elöljárókat. Ezek szolgáltassanak igazságot a folyamon túli egész népnek, mindazoknak, akik ismerik Istened törvényét. Akik pedig nem ismerik, azokat tanítsátok meg rá. 26Aki nem tartja meg pontosan Istened törvényét – a királynak is az a törvénye –, azt szigorúan el kell ítélni – halálra, száműzetésre, pénzbírságra vagy börtönre.

Ezdrás útja Babilonból Jeruzsálembe.

27Áldott legyen az Úr, atyáink Istene, ő sugallta ezt a király szívébe, hogy megdicsőítse az Úr házát Jeruzsálemben. 28Ő keltette föl irántam a király, tanácsosai és minden hatalmas királyi tisztviselő jóindulatát. Én meg bátorságot merítettem, mert fölöttem volt az Úr, az én Istenem keze, s összegyűjtöttem Izrael vezetőit, hogy térjenek velem haza.

8 1Ezek azok a családfők – a családfájukkal együtt –, akik hazatértek velem Babilonból Artaxerxész király uralkodása idején: 2Pinchasz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül 3Sekanja fia Hattus; Pareos fiai közül Zakariás és vele számba véve százötven férfi; 4Pahat-Moab fiai közül Zerahja fia, Eljoenáj és vele kétszáz férfi; 5Zattu fiai közül Jahariel fia, Sekanja és vele háromszáz férfi; 6Adin fiai közül Jonatán fia, Ebed és vele ötven férfi; 7Elem fiai közül Ataljahu fia, Izajás és vele hetven férfi; 8Sefatja fiai közül Michael fia, Zebadja és vele nyolcvan férfi; 9Joáb fiai közül Jechiel fia, Obadja és vele kétszáztizennyolc férfi; 10Bani fia közül Josifja fia, Selomit és vele százhatvan férfi; 11Bebai fiai közül Bebai fia, Zakariás és vele huszonnyolc férfi; 12Azgad fiai közül Hakkatan fia, Johanan és vele száztíz férfi; 13Adonikam fiai közül: a fiatalabbak, a nevük: Elifelet, Jejel és Semaja és velük hatvan férfi; 14Bigvai fiai közül Utai és Zabud és velük hetven férfi. 15Összegyűjtöttem őket a folyó mellett, amely Ahava felé folyik, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de nem találtam Lévi fiai közül egyetlenegyet sem. 16Akkor elküldtem Eliezert, Arielt, Semaját, Elnatánt, Jaribot, Nátánt, Zakariást és Mesullamot, ezeket a józanul gondolkodó férfiakat. 17Elküldtem őket Iddóhoz, Kaszifja helység fejéhez, szájukba adva azokat a szavakat, amelyeket Iddóhoz és testvéreihez kellett intézniük, akik Kaszifja helységben laktak, hogy küldjenek nekünk szolgákat Isten háza számára. 18S mikor fölöttünk volt Istenünk jóságos keze, egy okos férfit küldtek nekünk Machli fiai közül, aki Lévinek, Izrael fiának fia volt – Serebját, fiaival és testvéreivel együtt tizennyolc embert, 19továbbá Hasabját és vele testvérét, Jesaját, Merári fiai közül, a fiaikkal együtt húsz embert. 20A templomszolgák közül pedig, akiket Dávid és a vezérek rendeltek a leviták szolgálatára: kétszázhúsz templomszolgát – mind név szerint följegyezték őket. 21Aztán ott, az Ahava folyó mellett böjtöt hirdettem, hogy megalázkodjunk Istenünk előtt, és szerencsés utat esdjünk ki magunknak, gyermekeinknek és minden jószágunknak. 22Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: „Istenünk keze vezérli azokat, akik őt keresik, és megáldja őket. Azokat azonban, akik elfordulnak tőle, hatalma és haragja sújtja.” 23Így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és ő meghallgatott minket. 24Azután a főpapok közül kiválasztottam tizenkettőt, Serebját, Hasabját és még tízet a testvéreik közül. 25Lemértem nekik az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, a főemberei, valamint Izrael ott található fiai az Isten háza számára ajándékul felajánlottak. 26A kezükbe mértem 650 talentum ezüstöt, 102 ezüsttalentum értékű edényt, 100 talentum aranyat, 27húsz aranyserleget, 1000 dareikosz értékben és két szép csillogó rézből való edényt, amely olyan értékes volt, mint az arany. 28Így szóltam hozzájuk: „Ti az Úr szentjei vagytok, s szentek ezek az edények is: ez az ezüst és az arany önkéntes adomány az Úrnak, atyáitok Istenének. 29Vigyázzatok és őrizzétek meg, amíg a papok és a leviták vezetői és Izrael családjának fejei előtt le nem méritek Jeruzsálemben az Úr házának helyiségeiben.” 30A papok és leviták átvették a lemért ezüstöt, aranyat és edényeket, hogy elvigyék Jeruzsálembe, Istenünk házába. 31Az első hónap tizenkettedik napján indultunk el az Ahava folyótól, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünknek fölöttünk volt a keze, s megóvott minket az ellenségtől és az útonállóktól az úton. 32Így megérkeztünk Jeruzsálembe, és három napig ott maradtunk. 33A negyedik napon lemértük Istenünk házában az ezüstöt, aranyat és az edényeket, és Urija fia, Meremot pap kezére bíztuk. Vele volt Pinchasz fia, Eleazár, s voltak mellettük leviták is: Jesua fia, Jozabad és Binnui fia, Noadja. 34Számra és súlyra föl is jegyezték. 35Ebben az időben a száműzöttek, akik visszatértek a fogságból, égőáldozatot mutattak be Izrael Istenének: tizenkét bikát egész Izraelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét kecskebakot – mindezt égőáldozatul az Úrnak. 36Aztán átnyújtották a király rendeletét a folyamon túli királyi helytartóknak és kormányzóknak, s ezek pártfogásba vették a népet és az Isten házát.

 

Jób 41

41 1Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. 2Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? 3Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem. 4Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról. 5Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába? 6Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik. 7Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel. 8Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük. 9Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók. 10Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája. 11A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba. 12Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog. 13A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő. 14Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. 14Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak. 15Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna. 16Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő. 17 18Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. 19Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. 20A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek. 21Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. 22Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. 23Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger. 24Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. 25Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen. 26Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.

 

ApCsel 20,1-12

Pál Macedóniába utazik.

20 1A zavargás megszűntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította őket, aztán búcsút vett tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen. 2A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba. 3Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szőttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. 4Ázsiáig vele tartott Szopater, a bereai Pirrusz fia, meg a tesszalonikai Arisztarchusz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz. 5Ezek előrementek, és Troászban vártak ránk.

Pál Troászban.

6Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk. 7A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét. 8Az emeleti teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bőven. 9Egy Eutichusz nevű ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletről. Holtan szedték össze. 10Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.” 11Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt. 12A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált.

 

Milford Sound, NZ
Milford Sound, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑