Szeptember 12. – 196. nap

 

Ezd 5-6

A templom építése (520–515)

5 1Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt. 2Erre Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua munkához láttak, és újra elkezdték építeni az Isten házát Jeruzsálemben. Az Isten prófétái mellettük álltak és biztatták őket. 3Ebben az időben a folyamon túli terület kormányzója Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik fölkeresték őket, és így szóltak hozzájuk: „Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és ezeket a falakat újra felhúzzátok? 4Mi a nevük azoknak az embereknek, akik ezt az építkezést vezetik?” 5Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg őket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben. 6Annak a levélnek a másolata, amelyet a folyamon túli kormányzó, Tattenai, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli tanácsosok Dárius királynak küldtek; 7jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: „Dárius királynak minden jót! 8Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt. 9Megkérdeztük véneiket, így szóltunk hozzájuk: Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és hogy a falakat újra felhúzzátok? 10Érdeklődtünk tőlük nevük felől is, hogy tájékoztathassunk, s feljegyeztük azoknak az embereknek a nevét, akik az élükön álltak. 11Ezt válaszolták nekünk: Mi az ég és föld Istenének szolgái vagyunk. Azt a házat építjük föl újra, amely sok évvel ezelőtt már állott, s amelyet Izrael nagy királya épített és fejezett be. 12Mivel azonban atyáink haragra ingerelték az ég Istenét, Babilon királyának, a káld Nebukadnezárnak kezére adta őket. Ő lerombolta ezt a templomot, a népet pedig fogságba hurcolta Babilonba. 13Ám Cirusznak, Babilon királyának első évében Cirusz király parancsot adott Isten e házának fölépítésére. 14Az Isten házának arany­ és ezüstedényeit, amelyeket Nebukadnezár kihordatott a jeruzsálemi templomból és Babilon templomába vitetett, Cirusz király kihozatta Babilon templomából és átadta egy Sesbaccár nevű embernek, akit kormányzónak nevezett ki. 15Így szólt hozzá: Vedd ezeket az edényeket, menj, és vidd el őket a jeruzsálemi templomba! Az Isten házát meg újra föl kell építeni régi helyén. 16Erre ez a Sesbaccár eljött, és lerakta az Isten házának alapját Jeruzsálemben. Az attól kezdve épül, csak még nem fejezték be. 17Éppen ezért, ha a király jónak látja, kutassanak Bábelben a király kincseskamrájában, vajon valóban adott-e engedélyt Cirusz király, hogy Isten háza Jeruzsálemben fölépüljön. Azután a király tudassa velünk döntését ebben az ügyben.”

6 1Ekkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassanak Babilonban a kincseskamrában, ahol a levelek voltak elhelyezve. 2Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, amelyen a következő följegyzés volt: „Emlékirat. 3Cirusz király első évében rendeletet bocsátott ki Cirusz király az Isten házáról, amely Jeruzsálemben van: Ezt a házat föl kell építeni, hogy legyen hely, ahol áldozatot mutatnak be. Le kell rakni az alapjait. A magassága hatvan könyök és a szélessége is hatvan könyök legyen. 4Három rétege kőtömbökből legyen, egy pedig fából. A kiadásokat a királyi udvar fedezi. 5Ezenkívül vissza kell adni az Isten házának arany­ és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból és Babilonba hurcolt. Vissza kell vinni a jeruzsálemi templomba, a helyükre, és el kell helyezni őket az Isten házában. 6Éppen ezért Tattenai, a folyamon túli helytartó, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli elöljárók, tartsátok magatokat távol tőlük. 7Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén! 8Ugyanakkor megszabom, mit kell fizetnetek a zsidók véneinek azért, hogy fölépítik az Istennek ezt a házát: a királyi kincstárból, vagyis a folyamon túli adókból térítsék meg ezeknek az embereknek kiadásaikat, pontosan, megszakítás nélkül. 9Amire pedig az ég Istenének áldozatához szükségük van: fiatal bikákra, kosokra és bárányokra, gabonára, sóra, borra és olajra, azt késedelem nélkül ki kell adni napról napra a jeruzsálemi papok utasításának megfelelően, 10hogy az ég Istenének kellemes illatú áldozatot mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért. 11Elrendelem továbbá: aki áthágja ezt a rendeletet, annak a házából tépjenek ki egy gerendát, s kössék fel a szégyenfára, a házát meg tegyék ezért a gonoszságért romhalmazzá. 12Isten, aki nevének ott lakóhelyet szerzett, pusztítson el minden királyt és népet, ha kinyújtja kezét azért, hogy ezen változtasson és lerombolja az Isten házát Jeruzsálemben. Én, Dárius adtam ki ezt a parancsot. Pontosan végre kell hajtani!” 13A folyamon túli helytartó, Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik gondosan végrehajtották, amit Dárius király elrendelt.

Az építés befejezése és a templom fölszentelése.

14A zsidók vénei pedig folytatták az építkezést, eredményesen, Aggeus prófétának és Iddo fiának, Zakariásnak a sugallatára. S be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsa szerint, továbbá Cirusz, Dárius és Artaxerxész perzsa királyok parancsa szerint. 15Adár hónap harmadik napjára készült el ez a ház Dárius király uralkodásának 6. évében. 16Izrael fiai, a papok, a leviták és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten házának fölszentelését. 17Az Isten házának e fölszentelésekor száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt mutattak be, egész Izraelért engesztelő áldozatul, meg tizenkét kecskebakot, Izrael törzsei számának megfelelően. 18Azután Jeruzsálemben az Isten házának szolgálatára rendelték a papokat, osztályaik szerint, és a levitákat, csoportjaik szerint, amint Mózes könyvében elő volt írva.

A húsvét megünneplése 515-ben.

19Az első hónap tizennegyedik napján a száműzetés fiai megülték a húsvétot. 20Amikor a papok és leviták már mind megtisztultak, s mindnyájan tiszták voltak, leölték a húsvéti bárányt mindazoknak, akik hazatértek a fogságból, testvéreiknek, a papoknak és saját maguknak. 21Ették a húsvéti bárányt Izraelnek fogságból hazatért fiai, s mindnyájan, akik szakítottak az ország népeinek tisztátalanságával, s hozzájuk csatlakoztak, hogy az Urat, Izrael Istenét keressék. 22Örömmel ülték meg hét napon át a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel töltötte el őket, feléjük hajlította Asszur királyának szívét, hogy megerősítse kezüket az Isten – Izrael Istene – házának építésére.

 

Jób 40

40 1Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt: 2A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen! 3Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt: 4Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem. 5Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.

MÁSODIK BESZÉD

Az Úr uralkodik a gonosz hatalmakon

6A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta: 7Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! 8Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen? 9Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni? 10Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba! 11Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg! 12Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket! 13A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat! 14Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed. 15Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha. 16Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai! 17Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. 18A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok. 19Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette. 20A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát. 21A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban. 22A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte. 23Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán. 24Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát? 25Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni? 26Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal? 27Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád? 28Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra? 29Játszhatol-e vele, mint egy kismadárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni? 30Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta? 31Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal? 32Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!

 

ApCsel 19,23-41

V. JÉZUS KRISZTUS FOGLYA

Demeter lázadása.

23Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanítása miatt. 24Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével jelentős keresethez juttatta az iparosokat. 25Összehívta őket meg a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: „Emberek, tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. 26Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyőzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek. 27De nemcsak az a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy, hanem a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és csorbát szenved fölsége, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.” 28Amikor ezt hallották, dühbe jöttek, s így kiabáltak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 29Az egész városban nagy lett a felfordulás. Egy emberként a színházba rohantak, s macedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták. 30Pál a népgyűlésbe akart menni, de a tanítványok nem engedték. 31Néhány ázsiai főtisztviselő, és aki csak barátja volt, üzenetet küldött neki, kérték, hogy ne menjen a színházba. 32Ott ugyanis összevissza kiabáltak, az egész gyűlés csupa izgatottság volt, a legtöbbje azt sem tudta, miért jöttek össze. 33Végül a tömegből előcitálták Sándort, akit a zsidók előretuszkoltak. Sándor intett a kezével, hogy meg akarja magyarázni a népnek a dolgot. 34De amikor észrevették, hogy zsidó, lármázni kezdtek, s vagy két óráig egy emberként ordították: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 35Végül a jegyző csillapította le a tömeget ezekkel a szavakkal: „Efezusi férfiak! Ki az, aki ne tudná, hogy Efezus a nagy Artemisz templomának városa és égből alászállt szobrának őre? 36Minthogy eziránt senkinek sincs kétsége, le kell csillapodnotok, és nem szabad semmit sem elhamarkodnotok. 37Idehurcoltátok ezeket az embereket, noha nem templomrablók és istennőnket sem káromolták. 38Ha tehát Demeternek és a vele tartó többi mesterembernek van valami panaszuk valaki ellen, vannak törvénynapok és helytartók, tegyenek panaszt ott. 39Ha meg valami más bajotok van, azt a törvényes népgyűlésen lehet elintézni. 40Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csődületet.” Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyűlést.

 

Queenstown Gardens, Queenstown, NZ
dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑