Szeptember 11. – 195. nap

 

Ezd 3-4

Az istentisztelet visszaállítása.

3 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, s Izrael fiai már városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt Jeruzsálemben. 2Joszadak fia, Jesua és testvérei, a papok, valamint Sealtiel fia, Zerubbábel és testvérei hozzáfogtak és fölépítették Izrael Istenének oltárát, hogy égőáldozatot mutassanak ott be, amint meg van írva Mózesnek, az Isten emberének törvényében. 3Az oltárt a régi helyén építették föl, és bár elfogta őket a föld népeitől a félelem, ott mutatták be az Úrnak az égőáldozatot, az égőáldozatot reggel és este. 4Megülték a sátoros ünnepet úgy, amint elő van írva, s mindennap bemutatták a minden napra előírt égőáldozatot. 5Az állandó égőáldozaton kívül mutattak be áldozatot az újhold napjain, az Úrnak szentelt minden ünnepen, s akkor is, ha valaki önkéntes áldozatot akart bemutatni az Úrnak. 6A hetedik hónap első napjától kezdve mutattak be az Úrnak égőáldozatot, bár az Úr templomának alapkövét még nem rakták le.

Előkészületek a templomépítéshez.

7A kőfaragóknak és a mesterembereknek pénzt adtak, a szidóniaknak és a tírusziaknak pedig élelmet, italt és olajat, hogy Libanonból szállítsanak cédrusfát a tengeren egészen Jaffáig, amint Cirusz, a perzsák királya megengedte nekik. 8Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe, az Isten házához, a második esztendő második hónapjában Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua, testvéreik maradékával, a papokkal és a levitákkal, valamint a fogságból Jeruzsálembe visszatért néppel megkezdték a munkát. A húszéves és az annál idősebb levitákra bízták az Úr háza építésének felügyeletét. 9Jesua fiai és testvérei, Kadmiel, Binnui és Hodavja, valamint Henadad fiai és a fiaikkal és testvéreikkel a levitákkal, egy emberként álltak neki, hogy az Isten házánál a munkálatokat irányítsák. 10Amikor az építők lerakták az Úr templomának alapját, előálltak – papi öltözetükben, trombitával – a papok, Aszaf fiai, a leviták meg cintányérokkal, hogy Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint dicsőítsék az Urat. 11Dicsőítő és hálaénekeket zengtek az Úrnak, „mert jó, és szeretete örökké tart Izrael iránt.” Az egész nép örömujjongásban tört ki, és magasztalták az Urat, mivel lerakták az Úr templomának alapját. 12Sok idős pap, levita és családfő, aki még saját szemével látta az első házat, hangosan zokogott, mások pedig örömujjongásban törtek ki. 13Nem lehetett megkülönböztetni az örömkiáltásokat a nép zokogásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zajongása, hogy messze földre elhallatszott.

A szamáriaiak ellenállása.

4 1Amikor Júda és Benjamin ellenségei megtudták, hogy a fogságból hazatértek, s templomot építenek az Úrnak, Izrael Istenének, 2fölkeresték Zerubbábelt, Jesuát és a családfőket, és így szóltak hozzájuk: „Hadd építsük mi is veletek, hiszen ugyanúgy keressük Isteneteket, mint ti, s neki mutatunk be áldozatot Asszarhaddon, Asszur királya korától kezdve, aki idehozott minket.” 3Zerubbábel, Jesua és a többi izraelita családfő így válaszolt: „Nem illik, hogy veletek építsünk házat Istenünknek. Egyedül építünk majd az Úrnak, Izrael Istenének, amint meghagyta nekünk Cirusz, a perzsák királya.” 4Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elkedvetlenítse Júda népét, és elvegye bátorságukat az építkezéstől. 5Tanácsosokat béreltek föl ellenük, és tervüket Cirusznak, a perzsák királyának egész idejében hátráltatták, egészen Dáriusnak, a perzsák királyának uralkodásáig.

A szamáriaiak áskálódása Xerxész és Artaxerxész idejében.

6Xerxész uralkodása idején, uralmának kezdetén panaszlevelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7Artaxerxész idejében Bislam, Mitredat, Tabeel és társai írtak Artaxerxésznek, Perzsia királyának. Az iratot arám írással és arám nyelven írták. 8Rehum kormányzó és Simsai írnok a következő levelet írta Artaxerxésznek Jeruzsálem ellen: 9Rehum kormányzó, Simsai írnok és társaik, a perzsa bírák, tanácsosok és tisztviselők, Uruk, Babilon és Szuza lakói, az elamiták 10és más népek, akiket a nagy Asszurbanipál hozott és telepített ide Szamária városaiba és más helyekre a folyamon túlra. 11Ez a másolata annak a levélnek, amelyet küldtek neki: „Artaxerxész királynak szolgáid, a folyamon túli emberek: 12Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik tőled idejöttek hozzánk, Jeruzsálembe érkeztek, s azon vannak, hogy a gonosz és lázadó várost fölépítsék, falait rendbehozzák, az alapjait már le is rakták. 13Tudja meg hát a király, hogy ha ez a város fölépül s a bányák elkészülnek, sem adót, sem vámot, sem járulékot nem fizetnek többé, s ez kárára lesz a királynak. 14Mivel a királyi udvar sóját esszük, nem tartjuk tisztességes dolognak, hogy elnézzük a király kárát; tudtára adjuk hát a királynak. 15Csak utána kell nézni atyáid évkönyveiben, s megtudod, meglátod ezekből az évkönyvekből, hogy ez a város lázadó város, kárt okozott királyoknak és tartományoknak, s már ősidőktől fogva lázadások fészke volt. Ezért is rombolták le ezt a várost. 16Tudtul adjuk hát a királynak: ha fölépül ez a város és elkészülnek bástyái, a folyamon túl megszűnik uralmad.” 17A király ezt a választ küldte: „Üdvözlet Rehum kormányzónak, Simsai írnoknak és társainak, akik Szamáriában és másutt a folyamon túl laknak. 18A levelet, amelyet küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak. 19Rendeletemre utánanéztek, és azt találták, hogy ez a város ősidőktől fogva lázadozik a királyok ellen, pártütéseket, lázadásokat szítottak benne. 20Jeruzsálemben erőskezű királyok uralkodtak, hatalmukban tartották a folyamon túli területet, s vámot, adót és járulékot szedtek. 21Ezért tehát rendeld el, hogy akadályozzák meg ezeknek az embereknek a tervét: ennek a városnak nem szabad fölépülnie addig, amíg el nem rendelem. 22Vigyázzatok, s ne legyetek hanyagok e feladatok teljesítésében, hogy a baj el ne hatalmasodjék a királyok kárára.” 23Amint tehát felolvasták Artaxerxész király levelének másolatát Rehum kormányzó, Simsai írnok és társai előtt, azok Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és fegyveres erővel akadályozták meg munkájukat. 24Félbeszakadtak tehát az Isten háza munkálatai Jeruzsálemben, s úgy is maradtak Dáriusnak, a perzsák királyának uralkodása második esztendejéig.

 

Jób 39

39 1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, 2tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? 3Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. 4A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. 5Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? 6Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. 7Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. 8A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. 9Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? 10Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? 11Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? 12Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? 13Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? 14Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. 15Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. 16Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. 17A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. 18De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. 19Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? 20Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. 21Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. 22Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. 23A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. 24Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. 25Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. 26Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? 27A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? 28A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. 29Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. 30Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.

 

ApCsel 19,1-22

Pál Efezusba utazik.

19 1Míg Apolló Korintusban tartózkodott, Pál a felső tartományokon át Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra akadt. 2Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?” „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek” – felelték. 3„Mire keresztelkedtetek?” – kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” 4„János a bűnbánat keresztségével keresztelt – magyarázta Pál –, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” 5Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére. 6Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak. 7Ezek az emberek együttvéve voltak vagy tizenketten.

Pál efezusi működése.

8Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyőzze őket az Isten országáról. 9De amikor némelyek megkötötték magukat, és nem hittek, sőt nyilvánosan gyalázták az (Úr) tanítását, otthagyta őket. A tanítványokat is különválasztotta tőlük és naponta tanította őket Tirannusz iskolájában. 10Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, zsidó és görög egyaránt hallotta az Úr szavát. 11Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által. 12Így például betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük. 13A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: „Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet.” 14Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett. 15De a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” 16Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból. 17Erről minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el őket, és magasztalták Urunk Jézus nevét. 18Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket. 19A bűbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették őket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni. 20Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult. 21Ezek után az események után Pál föltette magában, hogy Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: „Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom.” 22Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg egy ideig még Ázsiában maradt.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑