Szeptember 10. – 194. nap

 

Ezd 1-2

Ezdrás könyve

I. HAZATÉRÉS ÉS A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE

BEVEZETÉS EZDRÁS ÉS NEHEMIÁS KÖNYVEIHEZ

Cirusz rendelete.

1 1Cirusznak, a perzsák királyának első évében – hogy az Úrnak Jeremiás által hallatott szava beteljesedjék –, az Úr fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét, így kihirdette – írásban is – egész birodalmában: 2„Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben. 3Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik. 4Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.”

A száműzöttek hazatérnek.

5Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát. 6Szomszédaik minden segítséget megadtak nekik: ezüstöt, aranyat, természetbeli adományt, jószágot és rengeteg értékes holmit, ezenkívül mindenféle önkéntes adományt. 7Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen. 8Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitredat kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének. 9A számuk: harminc aranycsésze, ezer ezüstcsésze, huszonkilenc kés, 10harminc aranypohár, négyszáztíz kisebb értékű ezüstpohár, ezer egyéb edény. 11Az arany­ és ezüstedények száma összesen ötezer-négyszázat tett ki. Amikor Sesbaccár a fogságban levőkkel Babilonból visszatért Jeruzsálembe, magával vitte őket.

Jegyzék a hazatértekről.

2 1Ezek voltak azok a tartományba való emberek, akik visszatértek a száműzetésből és a fogságból; Babilon királya, Nebukadnezár Babilonba hurcolta őket, s akik visszatértek Jeruzsálembe és Júdeába, mindenki a maga városába. 2Zerubbábellel jött Jesua, Nehemiás, Szeraja, Reelaja, Nahmani, Mordekáj, Bilsan, Micpa, Bigvai, Rehum, Baana. Az Izrael népéhez tartozó férfiak száma: 3Paros fiai: kétezer-egyszázhetvenkettő; 4Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő; 5Arach fiai: hétszázhetvenöt; 6Pahat-Moab fiai, vagyis Jesua és Joáb leszármazottai: kétezer-nyolcszáztizenkettő; 7Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; 8Zattu fiai: kilencszáznegyvenöt; 9Zakkai fiai: hétszázhatvan; 10Bani fiai: hatszáznegyvenkettő; 11Bebai fiai: hatszázhuszonhárom; 12Azgad fiai: ezerkétszázhuszonkettő; 13Adonikam fiai: hatszázhatvanhat; 14Bigvai fiai: kétezer-ötvenhat; 15Adin fiai: négyszázötvennégy; 16Ater, vagyis Jehiszkija fiai: kilencvennyolc; 17Beszai fiai: háromszázhuszonhárom; 18Jora fiai: száztizenkettő; 19Hasum fiai: kétszázhuszonhárom; 20Gibbar fiai: kilencvenöt; 21a betlehemi férfiak: százhuszonhárom; 22a Netofába való férfiak: ötvenhat; 23az anatoti férfiak: százhuszonnyolc; 24a Bet-Azmavetba való férfiak: negyvenkettő; 25a Kirjat-Jearimba, Kefirába és Beerotba való férfiak: hétszáznegyvenhárom; 26a rámai és gebai férfiak: hatszázhuszonegy; 27a Michmászba való férfiak: százhuszonkettő; 28a Bételbe és az Aiba való férfiak: kétszázhuszonhárom; 29Nebó fiai: ötvenkettő; 30Magbis fiai: százötvenhat; 31a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; 32Harim fiai: háromszázhúsz; 33a Lodba, Hadidba és Onóba való férfiak: hétszázhuszonöt; 34a jerikóiak: háromszáznegyvenöt; 35Szenaa fiai: háromezer-hatszázharminc. 36A papok: Jedaja fiai Józsue házából: kilencszázhetvenhárom; 37Immer fiai: ezerötvenkettő; 38Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; 39Harim fiai: ezertizenhét. 40A leviták: Józsue fiai, azaz Kadmielé, Binnuié és Hodavjáé: hetvennégy. 41Az énekesek: Aszaf fiai: százhuszonnyolc. 42A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai együtt: százharminckilenc. 43A templomszolgák: Sziha fiai, Haszufa fiai, Tabbaot fiai, 44Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai, 45Lebana fiai, Hagaba fiai, Akkub fiai, 46Hagab fiai, Salmai fiai, 47Giddel fiai, Gahar fiai, Reaja fiai, 48Reszin fiai, Nekoda fiai, Gazzam fiai, 49Uzza fiai, Pazeah fiai, Beszai fiai, 50Aszna fiai, a meuniták fiai, a nefisziták fiai, 51Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, 52Baszlut fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, 53Barkosz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, 54Nesziah fiai, Hatifa fiai. 55Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Hasz-Szoferet fiai, Peruda fiai, 56Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai, 57Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebaim fiai, Ami fiai. 58A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai együttesen: háromszázkilencvenkettő. 59A következők Tel-Melachból, Tel-Harsából, Kerubból, Addanból és Immerből vonultak ki, de nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származik: 60Delaja fiai, Tobia fiai, Nekoda fiai: hatszázötvenkettő. 61A papok közül: Hobajja fiai, Hakkoc fiai, Barzilláj fiai – ez a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és tőle kapta a nevét. 62Ezek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket a papi szolgálatból mint tisztátalanokat, 63és a kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent dolgokból egyenek, amíg az urimhoz és tummimhoz újra föl nem lép egy pap. 64Az egész közösség negyvenkétezer-háromszázhatvan személyt tett ki, 65nem számítva a szolgákat és szolgálókat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt köztük kétszáz énekes és énekesnő. 66A lovak száma hétszázharminchat volt, az öszvéreké kétszáznegyvenöt, 67a tevéké négyszázharmincöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúszat tett ki. 68Amikor megérkeztek az Úr házához Jeruzsálembe, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy újra fölépüljön, a maga helyén. 69Tehetségükhöz mérten 61 000 drachma aranyat, 5 000 mina ezüstöt és száz papi ruhát ajánlottak föl az istentisztelet céljára. 70A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuk őrei, az énekesek, a templomszolgák és egész Izrael a városaikban.

 

Jób 38

IV. A JAHVE-BESZÉDEK

AZ ELSŐ BESZÉD

A teremtés megszégyeníti Jóbot

38 1Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: 2Világraszóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? 3Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! 4Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! 5Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? 6Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, 7amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? 8Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, 9s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, 10amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? 11Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” 12Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, 13hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? 14Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. 15A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. 16El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? 17Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? 18Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? 19Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, 20hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? 21Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! 22Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, 23miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? 24Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? 25Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, 26hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, 27hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? 28Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? 29Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? 30A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. 31A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? 32Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? 33Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? 34És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? 35Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”? 36Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? 37Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, 38mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? 39Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, 40amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? 41Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?

 

ApCsel 18

A korintusi egyház alapítása.

18 1Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment. 2Itt találkozott egy Aquila nevű, pontuszi származású zsidóval, aki nemrég érkezett Itáliából feleségével, Priszcillával, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó hagyja el Rómát. 3Hozzájuk költözött, s mivel ugyanazt a mesterséget űzte, náluk maradt, és velük dolgozott; sátorkészítés volt a mesterségük. 4Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte a zsidókat és a görögöket. 5Mihelyt Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen a tanításnak szentelte magát. Bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy Jézus a Messiás. 6Ellenvetéseikre és káromlásaikra ruháját rázva azt kiáltotta: „Véretek szálljon a fejetekre! Én ártatlan vagyok. Mostantól a pogányokhoz fordulok.” 7Otthagyta őket és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, akinek háza a zsinagóga szomszédságában állt. 8Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban. Sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták. 9Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! 10Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” 11Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.

Gallió prokonzul előtt.

12Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: 13„Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent.” 14Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. 15Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” 16Ezzel elkergette őket bírói széke elől. 17Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.

Visszatérés Antióchiába.

18Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. 19Efezusba érkezve elvált tőlük, a zsinagógába ment, és vitába szállt a zsidókkal. 20Arra kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá. 21Búcsúzáskor azonban megígérte: „Ha Isten is akarja, majd újra eljövök.” Ezzel elhajózott Efezusból, 22s lement Cezáreába. Innét fölment (Jeruzsálembe), hogy üdvözölje az egyházat, aztán visszatért Antióchiába.

A harmadik út.

23Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frígiát, és erőt öntött a tanítványokba. 24Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. 25Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. 26Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. 27Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, 28mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑