Szeptember 9. – 193. nap

 

2Krón 35-36

A pászka ünnepének előkészítése.

35 1Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt. 2A papokat kirendelte teendőik elvégzésére, és buzdította őket a templomi szolgálat ellátására. 3A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: „A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izraelt. 4Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelően, ahogyan Dávid, Izrael királya előírta, és az ő fia, Salamon meghagyta. 5Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt. 6Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt.”

A pászka ünnepe.

7Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak. 8Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zecharja és Jechiel, a templom elöljárói kétezer-hatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát. 9Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. 10Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelő helyre, amint a király megparancsolta. 11Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét. 12Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is. 13Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek. 14Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égőáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak. 15Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak előírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat őrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek. 16Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égőáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta. 17Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át. 18Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. 19Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.

Jozija uralmának szomorú vége.

20Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele, 21bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elől – mert ő velem van! –, nehogy elveszítsen.” 22De Jozija nem fordult vissza előle, mert elég erősnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán. 23Ott a dárdavetők eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: „Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!” 24Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját. 25Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használja az összes énekes és énekesnő, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben; lám, meg vannak írva a gyászénekek között. 26Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei, 27a vele történt események – az elsőktől az utolsókig – meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.

5. A KIRÁLYSÁG UTOLSÓ ÉVEI

Joacház uralma.

36 1Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává. 2Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 3Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálemből, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki. 4Aztán testvérét, Eljákimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte.

Jojakim uralma.

5Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében. 6Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta. 7A templomi fölszerelésekből is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el. 8Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne; ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király.

Jojachin uralma.

9Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében. 10Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette.

Cidkija uralma.

11Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 12Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá. 13Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez.

Az ország pusztulása.

14Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben. 15Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. 16De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult. 17Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket. 18A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette. 19A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították. 20Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság. 21Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendő.

Cirusz felhívása.

22Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is: 23„Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!”

 

Jób 37

1Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén. 2Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából! 3Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig. 4Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját. 5Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk. 6Ő mondja a hónak: „Essél le a földre!” És az esőnek is: „Zúduljatok le rá!” 7Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja. 8Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát. 9A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be. 10Isten leheletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre. 11Párás nedvességgel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják. 12Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen. 13Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül. 14Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit! 15Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon? 16Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei? 17Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld, 18te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült? 19Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki… 20Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar? 21Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket, 22észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül, 23sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el. 24Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!

 

ApCsel 17,16-34

Pál Athénban.

16Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán. 17A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélőkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált. 18Néhány epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték: „Mit akarhat ez a szószátyár mondani?” Vagy: „Úgy látszik, idegen isteneket hirdet.” Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik. 19Erre az Areopáguszra vitték s megkérdezték: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz? 20Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az.” 21Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az időt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak.

Pál beszéde az Areopáguszon.

22Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. 23Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. 24A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. 25Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. 26Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. 27S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. 28Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” 29Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. 30Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. 31Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” 32A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” 33Pál erre eltávozott körükből. 34Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.

 

Tekapo, NZ
dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑