Szeptember 8. – 192. nap

 

2Krón 33-34

3. MANASSZE ÉS ÁMON ISTENTELEN URALMA

Manassze szembefordul atyja művével.

33 1Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 3Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baáloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta. 4Sőt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké. 5Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán. 6Hinnom fiának völgyében saját fiait is tűzbe küldte. Varázslással, jövendőmondással, ráolvasással is foglalkozott, sőt halottidézést és jóslást is űzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa. 7Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyről azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: „Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzse közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre. 8Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket.” 9Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.

Manassze megtérése.

10Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törődtek vele. 11Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták. 12Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene előtt. 13Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten. 14Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába. 15Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból. 16Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. 17Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének. 18Manassze egyéb dolgai, könyörgése az ő Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében. 19Könyörgése és meghallgattatása, minden bűne és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése előtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében. 20Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.

Ámon megátalkodottsága.

21Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 22Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált. 23Ő nem alázkodott meg az Úr előtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sőt, Ámon sokkal nagyobb bűnöket követett el. 24Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában. 25Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.

4. MEGÚJULÁS JOZIJA ALATT

Az ország megtisztítása a bálványoktól.

34 1Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra. 3Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől. 4A jelenlétében rombolták le a Baálok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. 5A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 6Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül, 7lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.

A templom megújítása.

8Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Maaszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát. 9Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól. 10Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet. 11Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak. 12Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zecharja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz. 13Ők irányították a teherhordókat és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók.

A törvénykönyv megtalálása.

14Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15Közölte is Safán írnokkal: „A templomban ráakadtam a törvénykönyvre.” Azzal Hilkija át is adta Safánnak a könyvet. 16Safán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni. 17A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak.” 18Ezután jelentette Safán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Safán fel is olvasott belőle a király előtt. 19Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját. 20Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Safán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Safán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának: 21„Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.”

Hulda prófétaasszony szavai.

22Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele. 23Ezt felelte nekik: „Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 24Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben. 25Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni. 26Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál: 27Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged – mondja az Úr. 28Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok.” Ezt a feleletet vitték a királynak.

A szövetség megújítása.

29Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját. 30Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát. 31Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. 32A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek. 33Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

 

Jób 36

Jób szenvedésének igazi értelme

36 1Elihu folytatta és így szólt: 2Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. 3Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. 4Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. 5Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, 6de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, 7szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, 8akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. 9Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. 10Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. 11Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. 12De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. 13Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. 14Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. 15A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. 16Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. 17Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. 18Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. 19Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! 20Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. 21Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. 22Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? 23Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? 24Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. 25Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. 26Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. 27Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, 28amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. 28Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. 29Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? 30Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. 31 32A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. 33Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.

 

ApCsel 17,1-15

Pál Tesszalonikában.

17 1Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk. 2Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról. 3Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: „Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek.” 4Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár előkelő asszonnyal együtt. 5Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csődületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék őket. 6De nem találták meg őket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták: 7„Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus.” 8Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk. 9Előbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektől, s csak akkor bocsátották őket szabadon.

Pál Bereában.

10A testvérek Pált és Szilást azonnal, még akkor éjszaka útnak indították Bereába. Mihelyt megérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikaiak. A tanítást igen készségesen fogadták, naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e. 12Sokan megtértek közülük, és az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan. 13Amint a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdeti az Isten szavát, elmentek, és ott is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak. 14A testvérek Pált nyomban elkísérték egészen a tengerig, de Szilás és Timóteus ott maradtak. 15Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Mielőtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána.

 

Christchurch, NZ
sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑