Szeptember 7. – 191. nap

 

2Krón 31-32

A bálványozás megszüntetése.

31 1Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.

Az istentisztelet rendezése.

2Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő­ és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála­ és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is. 3A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja. 4Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. 5Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. 6Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. 7A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be. 8Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét. 9Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől. 10Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” 11Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek, 12hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. 13Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. 14Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. 15A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat. 16Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, kötelességük és beosztásuk szerint. 17A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. 18A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni. 19Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket. 20Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. 21Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.

Szancherib támadása.

32 1E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra. 2Hiszkija látta, hogy Szancherib megérkezett, és figyelme Jeruzsálem elfoglalására irányul. 3Azért tanácsot tartott főembereivel és vitézeivel, hogy a városon kívül levő vízforrásokat el kellene rejteni. Hozzá is járultak. 4Erre tömérdek népet összegyűjtöttek, és elrejtették az összes forrást, meg a patakot is, amely a táj közepén folyt. Így gondolkodtak: „Ne találjanak Asszíria királyai bőséges vizet, ha idejönnek!” – 5Majd serényen hozzálátott, és újjáépítette a szétomlott falakat, bástyákat emelt, kívül meg egy másik falat. Dávid városában megerősítette a Millót. Azután hajítófegyvereket készíttetett nagy mennyiségben, meg pajzsokat. 6A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk: 7„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. 8Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.

Szancherib fenyegetései.

9Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet: 10„Asszíria királya, Szancherib üzeni nektek: Miben bíztok, hogy az ostromlott Jeruzsálemben akartok maradni? 11Hát rá tudott benneteket szedni Hiszkija, hogy éhen és szomjan veszítsen? Azt állítja ugyan: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít bennünket Asszíria királyának hatalmától. 12De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént. 13Azt sem tudjátok, hogy én és atyáim mit tettünk a világ valamennyi népével? Hát a világ népeinek istenei meg tudták szabadítani országaikat a kezemtől? 14Atyáim népeket irtottak ki. Összes isteneik között melyik volt az, aki ki tudta szabadítani népét a kezemből? Hát éppen a ti Istenetek tudna megmenteni benneteket a kezemtől? – 15Ne engedjétek, hogy Hiszkija becsapjon és rászedjen benneteket ebben a dologban! Ne higgyetek neki! Mert ha egy nép és egy ország istene se tudta megszabadítani népét a kezemtől, akkor a ti Istenetek se fog kiszabadítani benneteket a hatalmamból!” 16Szolgái még sok mást is beszéltek az Úristen és szolgája, Hiszkija ellen. 17Sőt levelet is írt, és abban is gúnyolta az Urat, Izrael Istenét, és ilyen szavakkal támadta: „Amint a világ népeinek istenei nem tudták népüket megmenteni a hatalmamtól, úgy Hiszkija Istene sem fog kiszabadítani benneteket a kezemből!” 18Hangosan, zsidó nyelven kiáltoztak Jeruzsálem népéhez, amely a falakon állt. Meg akarta őket ijeszteni és félemlíteni, hogy elfoglalhassa a várost. 19Úgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, ahogyan a föld népeinek istenei ellen szoktak, melyek csak emberi kezek alkotásai.

Az Úr meghallgatja Hiszkija imádságát.

20Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták. 21Erre az Úr egy angyalt küldött és elpusztított Asszíria királyának táborában minden harcost, vezért és főembert, úgyhogy szégyenszemre vissza kellett térnie országába. Akkor betért istenének templomába, ott a saját fiai ölték meg, karddal. 22Így mentette meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit Asszíria királyának, Szancheribnek hatalmától, sőt összes ellenségeinek kezétől. Így nyugalmuk lett mindenfelől. 23Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzet között.

Hiszkija uralkodásának egyéb eseményei.

24Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki. 25Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen. 26Mivel azonban Hiszkija Jeruzsálem lakóival együtt megalázkodott szívének felfuvalkodottsága miatt, azért nem érte őket utol Hiszkija idejében az Úr haragja. 27Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat. 28Gabona­, must­ és olajjövedelme elhelyezésére raktárakat, a különféle állatok számára istállókat, juhaklokat, 29magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki. 30Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült. 31De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt.

Hiszkija halála és temetése.

32Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében. 33Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.

 

Jób 35

Az ember tettei nem közömbösek az Isten számára

35 1Elihu ekkor folytatta és így szólt: 2Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?” 3Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” 4Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is. 5Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted! 6Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? 7Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? 8Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. 9Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, 10de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? 11Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” 12Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik. 13Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható. 14És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”, 15aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”, 16akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.

 

ApCsel 16,25-40

Pál és Szilás kiszabadulása.

25Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. 26Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs. 27Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. 28Pál hangosan rászólt: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!” 29Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult, 30aztán kivezette őket s megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” 31„Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!” – válaszolták. 32Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. 33Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. 34Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett. 35Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat az embereket!” 36A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: „Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!” 37Pál azonban így válaszolt: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!” 38A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek, 39odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost. 40A börtönből kiszabadulva Lídiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑