Szeptember 4. – 188. nap

 

2Krón 25-26

6. AKIK FÉL SZÍVVEL SZOLGÁLTÁK AZ URAT

Amacja hallgat a törvényre és a prófétai szóra.

25¹Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve. ²Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel. ³Mihelyt megerősödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját. ⁴De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének előírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: „Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bűnéért kell halállal lakolnia.” ⁵Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak. ⁶Ezeken kívül Izraelből is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön. ⁷Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: „Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával. ⁸Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség előtt. Istenben van annyi erő, hogy segítsen vagy földre sújtson.” ⁹Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétől: „De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?” Az Isten embere azt felelte neki: „Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked.” ¹⁰Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza. ¹¹Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert. ¹²Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat. ¹³Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal.

Amacja bálványimádásba süllyed.

¹⁴Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította őket, leborult előttük, és tömjént gyújtott nekik. ¹⁵Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdőre vonta: „Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?” ¹⁶Még beszélt, amikor ez közbevágott: „Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?” A próféta elhallgatott, de megjegyezte: „Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra.”

Amacja háborúja Izrael királyával.

¹⁷Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: „Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!” ¹⁸Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: „A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. ¹⁹Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?” ²⁰De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja őket, mivel Edom isteneit szolgálták. ²¹Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja. ²²Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült. ²³De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. ²⁴Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte és visszatért Someronba.

Amacja uralkodásának a vége.

²⁵Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt.²⁶Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. ²⁷Attól az időtől kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utánamentek Lakisba, és ott megölték. ²⁸Aztán lovakon visszavitték, és eltemették ősei mellé, Dávid városában.

Uzija uralkodása.

26¹Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe. ²Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz. ³Tizenhat éves volt Uzija, amikor trónra lépett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja jeruzsálemi volt, s Jecholja volt a neve.⁴Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Amacja tette. ⁵Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki őt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki.

Uzija hadi és gazdasági sikerei.

⁶Hadat indított a filiszteusok ellen és lerombolta Gát, Jabne és Asdod falait. Majd városokat épített Asdod mellett és a filiszteusok közelében. ⁷Isten megsegítette a filiszteusokkal, a Gur-Baalban lakó arabokkal és a meunikkal szemben. ⁸Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált. ⁹Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szeglet-kapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerősítette őket. ¹⁰Bástyákat épített a pusztában is, és sok ciszternát ásatott, mert sok nyája volt a síkságon és a mezőségen. Földművelői és szőlőművesei is voltak a hegyekben és a Kármelen. Nagy kedvelője volt ugyanis a földművelésnek. ¹¹Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével. ¹²A harcedzett családfők teljes száma kétezer-hatszáz volt. ¹³A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberből állt. Nagy erővel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben. ¹⁴Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel. ¹⁵Jeruzsálemben művészettel kitervelt hadigépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.

Uzija gőgje és bűnhődése.

¹⁶Amikor megerősödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot művelt. Vétkezett az Úr, az ő Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be. ¹⁷Azarja főpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erős ember. ¹⁸Uzija király elé álltak és figyelmeztették: „Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az Úristentől nem jár neked megbecsülés.”¹⁹Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölő, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára. ²⁰Ahogy Azarja főpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiűzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta. ²¹Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és ő szolgáltatott igazságot a föld népének.

Uzija uralmának vége.

²²Uzija többi dolgait – az elsőktől az utolsókig – megírta Izajás próféta, Ámosz fia. ²³Amikor Uzija megtért atyáihoz, ősei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.

 

Jób 32

III. AZ ELIHU-BESZÉDEK

Elihu veszi át a szót.

32¹A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. ²Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a Búzból való Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát. ³Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja. ⁴Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő. ⁵Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja. ⁶Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. ⁷Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!” ⁸De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá. ⁹Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.¹⁰Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani. ¹¹Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok, ¹²jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg. ¹³Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.” ¹⁴Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal. ¹⁵Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból. ¹⁶Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit. ¹⁷Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem. ¹⁸Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik. ¹⁹Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad. ²⁰Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak. ²¹Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek. ²²Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem hamar elszólítna.

 

ApCsel 15,1-21

Vita Antióchiában.

15¹Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” ²Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez. ³Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamáriát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. ⁴Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten. ⁵Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: „Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”

Az apostoli zsinat.

⁶Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet. ⁷Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek. ⁸S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk. ⁹Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket. ¹⁰Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? ¹¹Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.” ¹²Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.¹³Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: „Testvéreim, hallgassatok meg! ¹⁴Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. ¹⁵Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: ¹⁶Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, ¹⁷hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi, ¹⁸amit öröktől fogva kinyilvánított. ¹⁹Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, ²⁰hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől. ²¹Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban.”