Szeptember 2. – 186. nap

 

2Krón 21-22

21 1Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.

5. ISTENTELEN KIRÁLYOK URALKODÁSA

Jorám uralkodásának kezdete.

2A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zecharjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai. 3Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 4Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerősödött benne, karddal megölette testvéreit, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat. 5Harminckét esztendős volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 6Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében. 7Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden időben.

Jorám bűnhődése.

8Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé. 9Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit. 10Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, 11sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát. 12Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, 13hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, 14nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra. 15Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belőled a beleid.” 16Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét, 17fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit… Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú. 18Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg. 19Így tartott ez évről évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyű kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. 20Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.

Achaszja gonosz uralma.

22 1Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia. 2Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. 3Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. 4Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói. 5Az ő tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot, 6mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát. 7Achaszja pusztulása az Istentől való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját. 8Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte. 9Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtőzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívéből kereste az Urat.

Atalja gonosztette.

9Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz. 10Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. 11Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada főpap felesége – minthogy Achaszja nővére volt – elrejtette Atalja elől, úgyhogy nem tudta megöletni. 12Hat évig volt nála az Isten házában elrejtőzve, addig míg Atalja királynő uralkodott az országban.

 

Jób 30

B) A mostani nyomorúság

30 1De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. 2Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. 3Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban. 4A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük. 5A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra. 6Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben. 7Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt. 8És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje. 9És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául. 10Undorodnak tőlem és távolmaradnak, és nem átallanak arcomba köpködni. 11Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát. 12Jobboldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek. 13Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik. 14Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek. 15Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom. 16És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba. 17Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek. 18Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd. 19Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám. 21Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem. 22Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz. 23Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik. 24De ráemeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott? 25Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött. 26Bizony, jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett. 27Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai. 28Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok. 29A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. 30Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim. 31Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

 

ApCsel 13,26-52

26Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. 27De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. 28Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. 29Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették. 30De Isten feltámasztotta a halálból, 31s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt. 32Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, 33amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek. 34Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. 35Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 36Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. 37Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. 38Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, 39őbenne viszont minden hívő megigazul. 40Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava: 41Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok.” 42Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. 43Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. 44A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. 45Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. 46De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. 47Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” 48Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. 49Elterjedt az Úr szava az egész környéken. 50A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. 51Ők lerázták – ellenük bizonyságul – lábukról a port, és Ikóniumba mentek. 52A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑