Augusztus 30. – 183. nap

 

2Krón 15-16

Azarja próféta beszéde.

15 1Ekkor Azarjára, Oded fiára leszállt az Úr lelke. 2Kiment Aza elé, és azt mondta neki: „Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 3Sok-sok nap jön Izraelre, amikor igaz Isten nélkül, oktató pap nélkül és törvény nélkül lesznek. 4De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez, és keresik, akkor meg fogják találni. 5De azokban az időkben nem lesz békesség a ki­ s bejáróknak, sőt nagy félelem száll a világ összes lakóira. 6Ugyanis nemzet nemzet ellen fog harcolni, és város város ellen, mert az Isten mindenféle nyomorúsággal fogja sanyargatni őket. 7Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.”

Aza reformjai.

8Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Oded fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. 9Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene. 10Aza uralkodásának 15. esztendejében, a harmadik hónapban jöttek össze Jeruzsálembe. 11Azon a napon hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak. 12Azután szövetségre léptek, hogy az Urat, atyáik Istenét fogják követni szívük és lelkük mélyéből. 13Halállal bűnhődik mindenki, aki nem követi az Urat, Izrael Istenét, akár kicsi, akár nagy, férfi vagy nő. 14Esküt is tettek az Úrnak emelt hangon, ujjongás, trombitaszó és harsonazengés közepette. 15Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon. 16Sőt, Aza király Maachát, az édesanyját is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert Aserának szobrot készíttetett. Aza összetörette a bálványt és szétzúzva elégette a Kidron völgyében. 17A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében. 18Amit atyja, meg maga is az Úrnak szentelt: az aranyat, ezüstöt és az edényeket, bevitette az Isten házába. 19Aza uralkodásának 35. esztendejéig nem volt háború.

Aza szövetsége a pogányokkal.

16 1Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást. 2Ekkor Aza kihozatta az Úr templomából és a királyi palotának a kincstárából az ezüstöt és az aranyat. Aztán követséget küldött a Damaszkuszban lakó Benhadadhoz, Arám királyához, ezzel az üzenettel: 3„Szövetség van köztem és közted, atyám és atyád között. Nos, azért küldtem neked aranyat és ezüstöt, hogy bontsd fel a szövetséget Básával, Izrael királyával, hogy eltávozzon tőlem.” 4Benhadad hallgatott Aza királyra, és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen. Azok megverték Ijont, Dánt, Abelmajimot és Naftali minden raktárvárosát. 5Amint ezt Bása meghallotta, abbahagyta Rámában az építkezést és beszüntette a munkáját. 6Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát.

Prófétai tiltakozás a pogány szövetséggel szemben.

7Abban az időben Hanani látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: „Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből. 8Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erővel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta őket, mert bíztál benne. 9Az Úr szeme ugyanis átvizsgálja az egész földet, és ő erősnek bizonyul azok előtt, akik egész szívvel benne bíznak. Azért oktalanul jártál el, emiatt mostantól fogva háborúk törnek ki ellened.” 10Ezért Aza megharagudott a látóemberre, és fogságba vetette, mert annyira felbosszantotta a dolog. Abban az időben Aza a népből is többet megbüntetett.

Aza egyéb dolgai és halála.

11Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében. 12Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott. 13Uralkodásának 41. esztendejében Aza megtért atyáihoz és meghalt. 14Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fűszerekkel és kenőcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette.

 

Jób 27

Az ártatlan Jób ismeri Isten hatalmát

27 1Jób folytatta beszédét és így szólt: 2Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, 3addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, 4ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. 5Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. 6Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. 7Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! 8Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? 9Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? 10Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? 11Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, 12hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?

Cofár beszéde: Az átkozott

13Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. 14Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. 15Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. 16Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. 17Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. 18Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. 19A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. 20Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. 21Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. 22Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. 23Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.

 

ApCsel 11

Péter igazolja eljárását.

11 1Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. 2Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki: 3„Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” 4Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket: 5„Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. 6Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. 7És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg! 8Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. 9Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. 10Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe. 11Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. 12A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk. 13Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert! 14Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez. 15Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén. 16Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni. 17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?” 18Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Az egyház megalakítása Antióchiában.

19Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették. 20De akadt köztük ciprusi és cirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. 21Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz. 22Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. 24Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek. 25Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. 26Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek. 27Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába. 28Előállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára előre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében. 29A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket. 30Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.

 

Willowbank, Christchurch, NZ
Willowbank, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑