Augusztus 27. – 180. nap

2Krón 9-10

Sába királynőjének látogatása.

9 1Amikor Sába királynője meghallotta Salamon hírnevét, találós kérdésekkel próbára akarta tenni. Eljött tehát hozzá Jeruzsálembe hatalmas kísérettel, tevékkel, amelyek fűszereket, töméntelen aranyat és azonkívül drágakövet hoztak. Meglátogatta Salamont, és megtárgyalt vele mindent, ami csak érdekelte. 2Salamon meg is felelt minden kérdésére. Nem volt olyan dolog, amiben Salamon tájékozatlan lett volna, és amire ne tudott volna választ adni. 3Sába királynője megcsodálta Salamon bölcsességét, a palotát, amelyet épített, 4az asztalára felszolgált ételeket, szolgáinak lakásait, tisztviselőinek elhelyezését és ruházatát, valamint a pohárnokokat és ruhájukat, végül azokat az égőáldozatokat, amelyeket az Úr templomában bemutatni szokott, és a lélegzete is elállt. 5Meg is mondta a királynak: „Igaz az a beszéd, amelyet otthon mondásaidról és bölcsességedről hallottam. 6Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy – lám – még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam. 7Boldogok alattvalóid, és boldogok szolgáid, akik állandóan előtted állnak és hallgathatják bölcsességedet. 8Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kedvét találta benned, és trónjára ültetett, hogy uralkodjál, az Úr, a te Istened szándéka szerint. Az Isten szereti ugyanis Izraelt, és meg akarja tartani mindörökké, azért tett meg királyává, hogy jogot és igazságot szolgáltass.” 9Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt ahhoz fogható fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak. 10De Hirám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofirból, azonkívül illatos fákat és drágakövet. 11A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén. 12De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába.

Salamon gazdagsága és udvartartásának pompája.

13Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum arany volt, 14a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül. Sőt, Arábia összes királyai és a tartományok helytartói is szoktak aranyat és ezüstöt hozni Salamonnak. 15Salamon király kétszáz nagy pajzsot is készíttetett vert aranyból, hatszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra; 16továbbá háromszáz kisebb pajzsot is vert aranyból, háromszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra. A király a libanoni erdei palotában helyezte el őket. 17A király készíttetett egy nagy trónszéket is elefántcsontból, és bevonatta színarannyal. 18A trónnak hat lépcsője és aranyzsámolya volt, hozzá rögzítve. Az ülőhely felett mindkét oldalon karja volt, a karok mellett pedig két oroszlán állt. 19Tizenkét oroszlán meg ott állt a hat lépcsőnél kétfelől. Nem készült ilyen egy királyságban se. 20Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, sőt, a libanoni erdei palotában is színaranyból volt minden fölszerelés. Az ezüstöt ugyanis Salamon király napjaiban semmire se becsülték, 21mert a király Tarsisba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsisi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak. 22Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait. 23A föld minden királya látni kívánta Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott. 24Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany­ és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre. 25Salamonnak négyezer ló számára volt hely az istállóiban, továbbá harci szekerei meg tizenkétezer lovasa. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. 26Ő uralkodott az összes királyok felett a folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 27Ő tette Jeruzsálemben az ezüstöt olyanná, mint a kő, a cédrusfát pedig olyanná, mint a fügefa, amely tömegével fordul elő a síkságon. 28Lovakat Egyiptomból és még sok országból hoztak neki.

Salamon halála.

29Salamon egyéb dolgait – mind az elsőket, mind az utolsókat – nemde megírták Nátán próféta krónikáiban, a silói Achija prófétai könyvében, meg Iddó látóembernek Jerobeám, Nebat fia ellen írt látomásaiban. 30Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett. 31Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király.

V. ELSŐ REFORMOK A KIRÁLYSÁG IDEJÉN

1. RECHABEÁM URALKODÁSA ÉS A LEVITÁK ÁTKÖLTÖZÉSE

Az ország kettészakadása.

10 1Rechabeám elment Szichembe, mert Szichemben gyűlt össze egész Izrael, hogy királlyá tegye. 2Amikor ezt az Egyiptomban tartózkodó Jerobeám, Nebát fia meghallotta – oda menekült ugyanis Salamon király elől –, visszatért Egyiptomból. 3Érte küldtek, és hazahívták. El is jött Jerobeám, és vele egész Izrael. Így szóltak Rechabeámhoz: 4„Atyád nehéz igát rakott ránk. Ha megkönnyebbíted a kemény robotot és a nehéz igát, amelyet atyád ránk rakott, szolgálni fogunk neked.” 5Azt felelte nekik: „Három nap múlva térjetek vissza hozzám!” Erre a nép eltávozott. 6Rechabeám király pedig tanácsot tartott az öregekkel, akik atyja, Salamon életében előtte álltak, és megkérdezte őket: „Mit tanácsoltok: Milyen feleletet adjak ennek a népnek?” 7Azt felelték neki: „Ha ma kedvében jársz a népnek, megnyered tetszésüket, és ha szíves szavakkal fordulsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek minden időben.” 8Ám ő figyelmen kívül hagyta az öregek tanácsát, akik figyelmeztették. – Azoktól az ifjaktól kért tanácsot, akik vele nevelkedtek, és az udvarához tartoztak. 9Tőlük is azt kérdezte: „Mit tanácsoltok: Milyen választ adjak ennek a népnek, amely azt követelte tőlem: Könnyíts az igán, amelyet atyád rakott ránk?” 10S az ifjak, akik vele nevelkedtek, azt mondták neki: „Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: Atyád súlyos igát rakott ránk, de te könnyíts rajta! Így válaszolj nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb, mint az atyám dereka. 11Ha atyám nehéz igával terhelt benneteket, hát én még nehezebb igával tetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni.” 12A harmadik napon elment Jerobeám és az egész nép Rechabeámhoz, ahogyan a király meghagyta nekik: „Térjetek vissza három nap múlva!” 13A király kemény feleletet adott nekik, és nem törődött az öregek tanácsával. 14Az ifjak biztatására így beszélt hozzájuk: „Atyám súlyos igát rakott rátok, de én megtetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni.” 15A király tehát nem hallgatott a népre. Az volt ugyanis az Isten rendelése, hogy az Úr megvalósítsa azt az ígéretét, amelyet a silói Achija által Jerobeámnak, Nebat fiának tett. 16Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: „Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!” Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba. 17Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak. 18Rechabeám király elküldötte ugyan Hadorám robotfelügyelőt, de Izrael fiai agyonkövezték. Ekkor Rechabeám király gyorsan szekérre szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig.

Jób 24

24 1Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? 2A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. 3Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. 4A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. 5Mint a vadszamarak, mennek a pusztába – gyermekük éhsége űzi őket oda –, kiaszott pusztában élelmet keresnek. 6A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. 7Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. 8Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. 9Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. 10Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. 11Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. 12A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. 13Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. 14Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, 14betör a házakba, amikor sötét van. 15Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” – gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. 16 16Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. 18A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. 19Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. 20Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! 21Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. 22Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. 23Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. 24Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. 25Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?

ApCsel 9,19-43

Saul első ténykedése.

19Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal, 20és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. 21Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: „Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?” 22Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat. 23Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik. 24Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól. 25A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban. 26Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. 27Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. 28Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében. 29A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek. 30Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.

Szent Péter működése.

31Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. 32Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott. 33Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt. 34Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!” Az nyomban fel is kelt. 35Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek. 36Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. 37Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették. 38Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!” 39Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik. 40Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” 41Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. 42A dolognak híre futott egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.

Lyttelton, NZ
Lyttelton, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑