Augusztus 24. – 177. nap

 

2Krón 3-4

A templomépítés munkálatai.

3 1Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. 2Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést. 3Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint. 4A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza – a templom szélességének megfelelően – húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be. 5A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette. 6Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt. 7Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett. 8Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza – az épület szélességének megfelelően – húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be. 9A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be. 10A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal. 11A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette. 12A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya – szintén öt könyök hosszúságban – az első kerub szárnyáig ért. 13Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek. 14Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá. 15Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi. 16Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket. 17Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.

4 1Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt. 2Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni. 3Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele. 4Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt. 5Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt. 6Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált. 7Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől. 8Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott. 9Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be. 10Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban. 11Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta: 12vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket, 13a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt, 14a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra, 15meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával, 16végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára. 17A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban. 18Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba. 19Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére, 20a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt, 21a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek), 22a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.

 

Jób 21

21 1Jób akkor válaszolt és így szólt: 2Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok. 3Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok. 4Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem? 5Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek! 6Mikor rágondolok, biz’ felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el. 7Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő­ s egészségben. 8Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk. 9Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket. 10Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha. 11Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik. 12Énekelnek a dob­ és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak. 13Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba. 14Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról! 15Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?” 16Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle. 17Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk? 18Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget? 19Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse! 20Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából! 21Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk. 22Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is? 23Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt. 24Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. 25A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban. 26Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás. 27Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőtök. 28Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra? 29Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? 30„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” 31Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki? 32Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának. 33Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ. 34Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.

 

ApCsel 8,1-25

8 1És Saul helyeselte meggyilkolását.

A jeruzsálemi üldözés.

Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára. 2Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. 3Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.

A szamáriaiak megtérése.

4Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot. 5Így Fülöp Szamária városába került, s ott hirdette Krisztust. 6A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. 7Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. 8Így nagy volt az öröm ebben a városban. 9Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamária népét, hogy fontos személynek adta ki magát. 10A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. „Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!” – mondták. 11Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel. 12De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult. 14Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. 16Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket. 18Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: 19„Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.” 20Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. 21Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. 22Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! 23Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.” 24„Könyörögjetek értem az Úrhoz – kérte Simon –, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok.” 25Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot.

Az etiópiai tiszt megtérése.

26Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” 27Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákénak, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. 28Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!” 30Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” 31„Hogyan érthetném – felelte –, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé. 32Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát. 33A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földről. 34Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” 35Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” 37 38Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. 39Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját. 40Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.

 

Tajpej, Tajvan
Tajpej, Tajvan

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑