Augusztus 23. – 176. nap

 

2Krón 1-2

A Krónikák második könyve

IV. SALAMON ÉS A TEMPLOMÉPÍTÉS

Salamon bölcsességet kér az Úrtól.

1 1Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette. 2Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit. 3Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. 4Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. 5Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. 6Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. 7A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” 8Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. 9Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, 10adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” 11Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, 12megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.” 13Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. 14Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. 15A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon. 16Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából. 17Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hettiták összes királyával, az Arám királyaival is.

A templomépítés előkészítése.

18Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.

2 1Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezer-hatszáz felügyelőt. 2Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: „(Tégy velem is úgy), mint atyámmal, Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának! 3Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint. 4A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között. 5De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte? 6Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany­, ezüst­, réz­ és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett. 7Azonkívül küldjél nekem cédrus­, ciprus­ és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett, 8hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz. 9Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat.” 10Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: „Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká.” 11Majd így folytatta: „Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát. 12Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. 13Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany­, ezüst­, réz­ és vasmunkákban, a kő­ és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt. 14Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért. 15Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz.”

Salamon robotosai.

16Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált. 17Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.

 

Jób 20

Az igazságosság nem ismer kivételt.

20 1Naamai Cofár válaszolt és így szólt: 2Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság. 3Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre. 4Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön? 5Álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. 6Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje, 7akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett. 8Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. 9A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona. 10A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát. 11Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba. 12Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti, 13s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, 14beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében. 15Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. 16Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. 17Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. 18Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. 19Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. 20Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse. 21Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká. 22Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. 23Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. 24Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. 25A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek, 26eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában. 27Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség. 28Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja. 29Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.

 

ApCsel 7,44-60

44A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. 45Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig. 46Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. 47De csak Salamon építette fel a templomot. 48Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: 49Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? 50Hát nem kezem alkotta mindezt? 51Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. 52Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, 53ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” 54Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. 55Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. 56Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” 57Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, 58kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. 59Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” 60Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑