Augusztus 22. – 175. nap

 

1Krón 27-29

A hadsereg szervezete és a kormányzás.

27 1Izrael fiai számuk szerint: A családfők, az ezres és százas csoportok fejei és az írnokok, akik a népet szolgálták: a király minden ügyében ezek az osztályok voltak illetékesek. Hónapról hónapra az egész év folyamán mindig egy intézkedett közülük. Minden osztályba 24 000 ember tartozott. 2Az első hónapban az első osztály élén Jasobeám állott, Zabdiel fia. Osztályához 24 000 ember tartozott. 3Perec fiai közül való volt, és a sereg összes tisztjeinek ő volt a feje az első hónapban. 4A második hónap osztályának elöljárója az achochita Dodáj volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 5A harmadik osztály elöljárója a harmadik hónapban Benajahu volt, az első papnak, Jehojadának a fia. Osztályába 24 000 ember tartozott. 6Ez a Benajahu a harminc vitéz egyike volt, s vezetője lett a harmincnak és saját osztályának. A fiát Ammizabadnak hívták. 7A negyedik, a negyedik hónapban illetékes Azahel volt, Joáb testvére. Őt követte fia, Zebadja. Osztályához 24 000 ember tartozott. 8Az ötödik, az ötödik hónapra illetékes vezető az ezrachita Samehut volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 9A hatodik, a hatodik hónapra illetékes Ira volt, a tekoai Ikkes fia. Osztályába 24 000 ember tartozott. 10A hetedik, a hetedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pelonita Helec volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 11A nyolcadik, a nyolcadik hónapra illetékes, a husatita Szibbekáj volt, a zarechiták közül. Osztályába 24 000 ember tartozott. 12A kilencedik, a kilencedik hónapra illetékes, a benjaminiták közül való anatóti Abiezer volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 13A tizedik, a tizedik hónapra illetékes, a zarechiták közül való netofai Maheráj volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 14A tizenegyedik, a tizenegyedik hónapra illetékes, az Efraim fiai közül való pireatonita Benaja volt. Osztályába 24 000 ember tartozott. 15A tizenkettedik, a tizenkettedik hónapra illetékes, az Otnielből származó netofai Heldáj volt. Osztályába 24 000 ember tartozott.

16Izrael törzseinek főnökei: Eliezer, Zikri fia parancsolt a rubenitáknak; Sefatjahu, Maacha fia a simeonitáknak; 17Hasabja, Kenuel fia a levitáknak; Cádok az áronitáknak; 18Elihu, Dávid testvére a júdeaiaknak; Isszakár törzsének Omri, Michael fia; 19Jismarjahu, Obedjahu fia a zebulunitáknak; Jerimot, Azriel fia a naftalitáknak; 20Efraim fiaié Hósea, Azazjahu fia; Joel, Pedajahu fia Manassze fél törzsének; 21Jidd, Zecharjahu fia Manassze gileádi fél törzsének; Jahaziel, Abner fia a benjaminitáknak; 22Azareel, Jeroham fia a dánitáknak. Ezek voltak Izrael törzseinek a főnökei.

23Dávid nem számláltatta össze a húsz éven felülieket, mivel az Úr azt mondta, hogy megsokasítja Izrael fiait, mint az ég csillagait. 24Joáb, Ceruja fia megkezdte az összeírást, de nem fejezte be, mivel a harag kitört Izrael ellen. Így a szám nem került bele Dávid király évkönyveibe. 25A királyi kincstár felügyelője Azmavet, Abdiel fia volt. A földeken, a városokban, a falvakban és a tornyokban levő készleteké pedig Jehonatan, Uzijahu fia. 26A föld megművelésére szerződtetett munkásoké Ezri, Kelub fia. 27A szőlők felügyelője a rámai Simi, a borkészleteké a sefámi Zabdi, 28a síkságon levő olaj­ és fügefáké Joás, 29a Sáron legelőin levő nyájaké a sároni Sitráj, a Safat völgyében levő nyájaké Safat, Adláj fia, 30a tevéké az izmaelita Obil, a nőstény szamaraké a meránoti Jechdejahu, 31a juh­ és kecskenyájaké a hagrita Jaziz. Ezek mind Dávid birtokainak az intézői voltak. 32Jehonatan, Dávid nagybátyja megfontolt és írástudó ember, tanácsadó volt. Jechiellel, Hachmoni fiával a király fiait nevelte. 33Achitofel a király tanácsadója volt, az archita Husáj pedig a király barátja. 34Achitofelt Jehojada, Benajahu fia és Ebjatár követték. Joáb a király seregének fővezére volt.

Dávidnak a templomra vonatkozó rendelkezései.

28 1Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetőit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézőit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost. 2Dávid felállt, és ezt mondta: „Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, 3de Isten így szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel a harcok embere vagy és vért ontottál. 4Ám az Úr, Izrael Istene kiválasztott atyám házából, hogy minden időkre Izrael királya legyek, mert Júdát szemelte ki fejedelemnek és Júda házában az én atyám házát. Atyám fiai közül bennem találta kedvét, s így engem tett meg egész Izrael királyává. 5Összes fiaim közül – az Úr ugyanis sok fiút adott nekem – a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött. 6Azt mondta nekem: Fiadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait fölépítenie. Kiválasztottam, hogy fiam legyen, én meg atyja leszek. 7Királyságát mindenkorra megerősítem, ha odaadóan megtartja parancsaimat és törvényeimet, úgy, mint a mai napon. 8Most tehát egész Izrael előtt, amely lát minket, Isten gyülekezete előtt, Istenünk előtt, aki hall minket, keressétek és tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek a parancsait, hogy birtokolhassátok ezt a szép országot, s azt örökségként mindörökre átadhassátok fiaitoknak. 9Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre. 10Nos tehát, az Úr kiválasztott, hogy hajlékot, szentélyt építs neki. Légy állhatatos és készítsd el.”

11Ezután Dávid átadta fiának, Salamonnak az előcsarnokoknak, az épületeknek, a kincstárnak, a felső termeknek, a belső termeknek és az engesztelőteremnek a tervét: 12az összes tervet, amelyet lelkében kigondolt, az Úr háza udvarára, a körülötte levő helyiségekre, az Isten házának kincseire, a fogadalmi adományokra, 13a papok és leviták lakására, az Úr házában levő szolgálatra és az Úr házának istentiszteleti eszközeire vonatkozóan. 14Az aranytárgyakhoz adott aranyat az illető istentiszteleti eszköz súlyának megfelelően; az ezüsteszközökhöz ezüstöt, mindegyik tárgy súlyának megfelelően. 15Az arany mécstartó és -mécses méretének megfelelően – aranyat. Hasonlóképpen átadta az ezüst mécstartók és -mécseseik számára a megfelelő súlyú ezüstöt, mindegyik mécstartónak a rendeltetése szerint. 16Odaadta az aranyat a kitett kenyerek asztalához is, mindegyik asztalnak megfelelően, továbbá az ezüstöt az ezüstasztalok számára. 17Az aranycsészék számára az egyes csészék, villák, tömjénezők és füles kancsók súlyának megfelelően. 18Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelően, továbbá a szekérnek, az aranykeruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az Úr szövetségének ládáját. 19Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit.

20Azután Dávid így szólt a fiához, Salamonhoz: „Légy erős és határozott! Láss hozzá a munkához! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az Isten, az én Istenem veled van. Nem hagy el és nem fordul el tőled, amíg az Úr házának szolgálatában be nem fejezed a munkát. 21Ott vannak a papok és a leviták osztályai az Isten házának minden munkájára. Minden hozzáértő, aki önként vállalkozik, engedelmeskedjék neked minden dologban. A főemberek és az egész nép várja parancsodat.”

A felajánlások.

29 1Dávid ezután így beszélt az összes egybegyűltekhez: „A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak. 2Én minden erőmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany­, ezüstöt az ezüst­, bronzot a bronz­, vasat a vas­, fát a fa­ (részekhez), ónixköveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet és alabástromot nagy mennyiségben. 3De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetből hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára: 43000 talentum ofiri aranyat, 7000 talentum tiszta ezüstöt az épület falainak beborítására, 5arany­ és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?” 6Ekkor a családfők, Izrael törzseinek főnökei, az ezres és százas csoportok fejei és a királyi munkák vezetői önként kötelezték magukat, 7hogy az Úr házának építésére összeadnak 5 000 talentum aranyat, 10 000 dareikoszt, 10 000 talentum ezüstöt, 18 000 talentum bronzot, 100 000 talentum vasat. 8Akinek drágakövei voltak, az Úr házának kincstárába adta, a gersomita Jachiel kezébe. 9Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett. 10Dávid akkor az egész gyülekezet színe előtt dicsőítette Istent.

Dávid így imádkozott: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktől örökre! 11Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett. 12Gazdagság és dicsőség jár előtted, mindennek te vagy az Ura, mivel a kezedben van az erő és a hatalom. A te kezed mindent naggyá és erőssé tehet. 13Most tehát Istenünk, dicsőítünk téged, s magasztaljuk fönséges neved. 14Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked. 15Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk. 16Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedből származik, és a te tulajdonod. 17Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait, 18Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Őrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé. 19A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa őket, s megépítse azt a palotát, amelyet előkészítettem.” 20Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: „Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!” Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt.

Salamon trónra lépése. Dávid halála.

21Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égőáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelő italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért. 22Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr előtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg főpapnak. 23Salamon – mint király – elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki. 24Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki. 25Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael előtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen előtte Izrael egyetlen királyának sem volt. 26Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt. 27Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király. 28Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király. 29Dávid király története egyébként kezdettől végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében: 30egész uralkodása, hőstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.

 

Jób 19

19 1Jób akkor válaszolt és így szólt: 2Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? 3Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? 4Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, 5csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? 6Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. 7Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam. 8Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. 9Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. 10Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. 11És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. 12Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. 13Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. 14Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. 15Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. 16Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. 17Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. 18Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. 19Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. 20És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. 21Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. 22Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? 23Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! 24Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába! 25Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. 26Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. 27Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. 28Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?” 29De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!

 

ApCsel 7,22-43

22Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. 23Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. 24Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit. 25Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel. 26Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást? 27De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? 28Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit? 29E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született. 30Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki. 31Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta: 32Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni. 33Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld. 34Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba. 35Az Isten azt a Mózest küldte vezetőnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? 36Ő vezette ki őket, s ő mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át. 37Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is. 38Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk. 39Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba. 40Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről. 41Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében. 42Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza? 43Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket.

 

.
.

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑