Augusztus 18. – 171. nap

 

1Krón 19-20

19 1Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király. 2Dávid így szólt: „Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam.” Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják. 3De az ammoniták főemberei így beszéltek Hanunhoz: „Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?” 4Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el őket. 5Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: „Maradjatok Jerikóban, amíg kinő a szakállatok, s akkor gyertek vissza.” 6Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerződtessenek. 7Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba előtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyűltek városaikból és hadba vonultak. 8Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel. 9Az ammoniták kivonultak, és a város előtt csatarendbe álltak. Az odaérkező királyok külön a mezőn helyezkedtek el. 10Joáb látta, hogy előtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelből a legbátrabb embereket, és felállította őket az arámokkal szemben. 11A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok az ammonitákkal szemben sorakoztak fel. 12S azt mondta: „Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erősebbek, én segítek neked. 13Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében.” 14Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak előle. 15Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért ők is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elől, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe. 16Amikor az arámok látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön. 17Dávidnak megvitték a hírt, ő azonnal összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene. 18Az arámok megfutamodtak Izrael elől, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte. 19Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak előtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.

20 1A következő évben, amikor a királyok hadat szoktak indítani, Joáb kivonult a sereggel, és elpusztította az ammoniták területét. Azután elment, és ostrom alá vette Rabbát. Dávid Jeruzsálemben maradt. Joáb elfoglalta Rabbát és elpusztította. 2Dávid levette Milkom fejéről a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kő van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el. 3A benne levő népet is elhurcolta, és fűrészhez, vascsákányhoz és fejszéhez állította őket. Így járt el Dávid az ammoniták minden városával. Azután Dávid az egész néppel visszatért Jeruzsálembe. 4Közben folytatódott a harc a filiszteusokkal Gézerben. A husatita Szibbekáj megölte Szippájt, Refaim egyik leszármazottját. A filiszteusokat leverték. 5Más háború is volt a filiszteusokkal. Itt Elchanan, Jair fia megölte Lachmit, a gáti Gólját testvérét. Dárdája nyele akkora volt, mint egy zubolyfa. 6További harc folyt Gátnál. Ott volt egy igen magas ember, akinek a kezén is hat, a lábán is hat, tehát összesen huszonnégy ujja volt. Rafától származott ő is, 7és gúnyolta Izraelt. Jonatán, Simeának, Dávid testvérének a fia azonban megölte. 8Ezek az emberek a gáti Rafától származtak, s elestek Dávidnak és embereinek a kezétől.

 

Jób 15

2. A VITA MÁSODIK MENETE

Jób szavaival ítéletet von magára

15 1Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: 2Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, 3hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? 4Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét. 5Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 6A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened. 7Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? 8Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál? 9Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély? 10Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már. 11Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt? 12Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog, 13és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád? 14Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna? 15Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében. 16Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza. 17Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked, 18amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak. 19Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak. 20A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. 21Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is. 22Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni. 23Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti. 24A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, 25merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval. 26Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával. 27Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát. 28Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt. 29Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. 30Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát. 31Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja. 32Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki. 33Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa. 34Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz. 35Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.

 

ApCsel 5,1-21

Ananiás és Szafira.

5 1Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. 2Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. 3Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” 4Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” 5E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. 6A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. 7Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. 8Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” – válaszolta. 9Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek.” 10Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. 11Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.

Az apostolok működése Jeruzsálemben.

12Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. 13Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. 14A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. 15Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. 16Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Az apostolok a főtanács előtt.

17A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. 18Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. 19De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk: 20„Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!” 21Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő.

 

dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑