Augusztus 17. – 170. nap

 

1Krón 17-18

Nátán próféta.

17 1Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” 2Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” 3De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: 4„Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. 5Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. 6Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? 7Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. 8Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. 9Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, 10abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, 11s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. 12Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. 13Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. 14Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” 15Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

Dávid imája.

16Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? 17De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. 18Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, 19Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. 20Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. 21Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? 22Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. 23Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. 24Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. 25Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. 26Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. 27Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”

Dávid győzelmei.

18 1Ezek után történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és leigázta őket. Gátot és leányvárosait elfoglalta a filiszteusoktól. 2Moábot is legyőzte: a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek. 3Dávid legyőzte még Hadadezert, a Hamat felé eső Coba királyát, amikor az elindult, hogy hatalmát az Eufrátesz folyóig kiterjessze. 4Dávid zsákmánya ezer harci szekér, hétezer szekérharcos és húszezer gyalogos volt. Az összes szekeres lónak elvágta az inát, csak száz fogatot hagyott meg belőlük. 5Akkor a damaszkuszi arámok siettek Hadadezer cobai király segítségére. Dávid megölt az arámokból huszonkétezer embert. 6Azután őrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és az arámok Dávid szolgái lettek, s adót fizettek. Ahová csak ment Dávid, az Úr győzelemre segítette. 7Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testőrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette. 8Tibchátból és Kunból, Hadadezer városaiból sok bronzot zsákmányolt. Salamon ezekből készítette a bronzmedencét, az oszlopokat és a bronzeszközöket. 9Amikor Tou, Hamat királya megtudta, hogy Dávid Hadadezer cobai király egész seregét megverte, 10elküldte fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje, és szerencsét kívánjon neki abból az alkalomból, hogy megütközött Hadadezerrel és megverte. Hadadezer ugyanis harcban állott Touval. Mindenféle arany­, ezüst­ és bronzeszközöket küldött neki. 11Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől. 12Abisáj, Ceruja fia, a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizennyolcezer embert. 13Helytartókat állított Edomba, és egész Edom Dávid alattvalója lett. Így segítette az Úr Dávidot, ahová csak ment.

Dávid tisztjeinek hőstettei.

14Dávid királyként uralkodott egész Izrael felett, s jogot és igazságot szolgáltatott népének. 15Joáb, Ceruja fia volt a hadsereg vezére, Jehosafát, Achilud fia az udvarnok, 16Cádok, Achitub fia és Achimelek, Ebjatár fia voltak a papok; Savsa volt az udvari írnok, 17Benejahu, Jehodaja fia volt a kereták és a peleták vezére. Dávid fiai pedig elsők voltak azok közül, akik a király körül szolgálatot teljesítettek.

 

Jób 14

14 1Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. 2Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. 3Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. 4Tisztátalantól vajh’ születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem! 5Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, 6akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga. 7A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak. 8És ha a gyökere elvénül a földben, és maga a törzs is elhal a talajban, 9a víznek már a szaga is sarjadzásra készteti, ágakat hajt, mintha úgy ültették volna. 10De a férfi meghal és földre dől. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa? 11A tengereknek, lám, kifogy a vizük, a folyók elapadnak, kiszárad a medrük. 12Így az ember is, ha kidől, többé föl nem kel. Előbb pusztul el az ég is, semmint ő fölkel; előbb, mint mikor álmából fölkeltik. 13Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem időt, aztán gondolnál rám! 14Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati időm szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana. 15Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed műve után. 16Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre. 17Bűnöm egy zacskóban lepecsételnéd, gonosztettem nyomát bemeszelnéd. 18De jaj nekem! Mint ahogy a hegy összeomlik, ahogy elmozdul helyéről a kőtömb, 19vagy a vízcsepp kivájja a sziklát, a felhőszakadás meg elmossa a földet, nem hagysz semmi reményt az embernek. 20Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod. 21Nem tudja, ha fiait tisztesség éri, gyalázatukról sem szerez tudomást. 22Saját fájdalmait érzi csak a teste, lelke csak a maga életét gyászolja.

 

ApCsel 4,23-37

A hívek imája.

23Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 25Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? 26A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen. 27Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, 28hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott. 29És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. 30Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” 31Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

A jeruzsálemi hívők élete.

32A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. 33Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. 34Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, 35és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. 36József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia, 37eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.

 

.
.

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑