Augusztus 16. – 169. nap

 

1Krón 15-16

2. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA DÁVID VÁROSÁBAN

Az átvitel előkészítése.

15 1Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. 2Aztán így rendelkezett: „Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre.” 3Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki. 4Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte: 5Kehát fiai közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at. 6Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at. 7Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at. 8Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at. 9Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at. 10Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t. 11Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot. 12Így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem. 13Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.”

14Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját. 15A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte. 16Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket – hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve –, és hallassanak örömrivalgást. 17A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát; 18melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámotot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket. 19Az énekeseknek, Hemánnak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük. 20Zecharjahu, Jaaziel, Semirámot, Jechiel, Unni, Eliáb, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül, 21Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán. 22Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette. 23Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt. 24A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.

Az átvitel szertartása.

25Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el. 26Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost. 27Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt. 28Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében. 29Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.

16 1Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. 2Amikor Dávid befejezte az égő­ és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. 3Azután minden izraelitának – férfinak és nőnek – kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.

A leviták szolgálata a láda körül.

4Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék: 5Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. 6A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt. 7Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:

8Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között. 9Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről. 10Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi. 11Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát. 12Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. 13Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai. 14Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön. 15Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt; 16Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére. 17Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé. 18Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül, 19ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban. 20Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba. 21De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk: 22„Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok.” 23Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét. 24Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek. 25Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek. 26A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta. 27Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm. 28Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot. 29Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán. 30Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget. 31Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr! 32A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése. 33Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett. 34Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad. 35Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel. 36Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!

37Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően, 38ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök. 39Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, 40hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott. 41Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök. 42Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség. 43Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

 

Jób 13

13 1Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem. 2Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok. 3De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel. 4Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek. 5De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok. 6Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére. 7Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére. 8Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni? 9Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket? 10Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek. 11Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom? 12Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek. 13Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! 14Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. 15Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! 16Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni. 17Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! 18Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. 19Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni. 20Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. 21Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. 22Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. 23Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! 24Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? 25Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? 26Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. 27Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. 28Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.

 

ApCsel 4,1-22

Péter és János a főtanács előtt.

4 1Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. 2Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. 3Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. 4Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. 5Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, 6Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. 7Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” 8Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! 9Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, 10hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. 11Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. 12Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” 13Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani. 15Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt 16tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. 17De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” 18Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? 20Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” 21Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, 22hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

 

.
.

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑