Augusztus 15. – 168. nap

 

1Krón 13-14

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jearimból.

13 1Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel. 2Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: „Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe. 3Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá.” 4Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek. 5Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját. 6Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.

dav7Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret. 8Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve. 9Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették. 10Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt. 11Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. 12Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?” 13Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edom házába küldte. 14A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.

Dávid Jeruzsálemben; palotája és gyermekei.

14 1Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. 2Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt. 3Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett. 4Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, 5Jibchar, Elisua, Elpelet, 6Nogach, Nefeg, Jafija, 7Elisama, Baeljada és Elifelet.

A filiszteusok legyőzése.

8Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük. 9A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le. 10Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: „Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?” Az Úr azt felelte: „Vonulj ki, kezedbe adom őket.” 11Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: „Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak. 12Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket. 13A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon, 14és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: „Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől. 15Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.” 16Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig. 17Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.

 

Jób 12

Isten bölcsessége és hatalma

12 1Jób válaszolt erre és így szólt: 2Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. 3Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? 4Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazat gúnydallal csúfolják. 5Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. 6A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni. 7Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. 8Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. 9Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? 10Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek. 11Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? 12Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. 13Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. 14Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. 15A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön. 16Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. 17A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi. 18Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. 19A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. 20A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. 21Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja. 22Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. 23Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. 24Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. 25Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.

 

ApCsel 3

A sánta koldus meggyógyítása.

3 1Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. 2Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. 3Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. 4Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: „Nézz ránk!” 5Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. 6Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” 7Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. 8Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent. 9Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent. 10Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.

Péter beszéde.

11Mivel nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. 12Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? 13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. 14Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, 15az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. 16Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára. 17Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is. 18Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog. 19Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, 20hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, 21akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által. 22Mózes ezt mondta: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!” 23„Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből.” – 24A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. 25Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – 26Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.”

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑