Augusztus 14. – 167. nap

 

1Krón 11-12

II. DÁVID ÉS A TEMPLOMI ISTENTISZTELET MEGSZERVEZÉSE

1. DÁVID KIRÁLYSÁGA

Dávid fölkenése.

11 1Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: „Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. 2Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt és te hoztad haza. Azonkívül az Úr, a te Istened azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére.” 3Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett.

Jeruzsálem meghódítása.

4Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták. 5Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: „Ide ugyan nem fogsz bejutni.” Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa. 6Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér. 7Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának. 8Körös-körül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre. 9Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt.

Dávid vitéz emberei.

10Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik vele együtt váltak naggyá uralma alatt, s akik őt az Úr szava szerint egész Izraellel együtt Izrael királyává tették. 11Ezek Dávid legkiválóbb vitézeinek a nevei: Jasobeám, Hachmoni fia, a háromnak a feje, aki lándzsáját egyszerre háromszáz legyőzött felett lengette meg. 12Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül. 13Ott volt Dáviddal Pasz-Dammimban, ahol a filiszteusok összegyűltek, hogy megtámadják őket. Egy darab árpaföld terült ott el. Amikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől, 14ők a földdarab közepébe álltak, feltartóztatták őket, és megverték a filiszteusokat. Így szereztek nagy győzelmet az Úrnak. 15Hárman a harminc közül lementek az Adullám barlangja mellett levő sziklához, miközben a filiszteusok csapata Refaim völgyében táborozott. 16Dávid a búvóhelyen tartózkodott, a filiszteusoknak pedig őrségük volt Betlehemben. 17Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” 18Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, 19és így szólt: „Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide.” Ezért nem akarta meginni. Ezt művelte a három. 20Abisáj, Joáb testvére volt a háromnak a feje. Ő háromszáz legyőzött fölött lengette meg dárdáját, és nagy nevet szerzett magának a három között. 21Híresebb volt, mint a harminc, úgyhogy a vezérük lett, de a hárommal nem ért fel. 22Benaja, Jehojada fia egy Kabceelből származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hőst. Ő ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt. 23Leütött egy ötkönyöknyi termetű egyiptomit is, akinek olyan dárda volt a kezében, mint egy zubolyfa. Odament hozzá egy bottal, kicsavarta az egyiptomi kezéből a dárdát, és saját dárdájával ölte meg. 24Ezt tette Benaja, Jehojada fia. A három között nevet szerzett magának. 25Híresebbé vált, mint a harminc, de a hárommal nem ért fel. Dávid a testőrsége élére állította. 26Bátor harcosok voltak: Azahel, Joáb testvére; Elchanan, a betlehemi Dodo fia; 27a harorita Sammot, a pelonita Helec; 28Ira, a tekoai Ikkes fia; az anatoti Abiezer, 29a husai Szibbekáj, az achochi Iláj, 30a netofai Maheráj; Heled, a netofai Baana fia; 31Itáj, a gibeai Ribáj fia; Benjamin fiai közül a pireatoni Beneja, 32a Gaas völgyéből való Huráj, a bet-ha-arabai Abiel, 33a bachurimi Aszmavet, a saalboni Eljachba, 34a gizoni Bene-Hasem Jonatán, a harari Ságe fia; 35Achiám, a harari Zachar fia; Elifelet, Úr fia; 36a macherai Hefer, a peloni Achija, 37a karmeli Hecro; Naharaj, Esbaj fia; 38Joel, Nátán testvére; Mibchár, Hagri fia; 39az ammonita Celek, a beeroti Nachraj, Joábnak, Ceruja fiának fegyverhordozója; 40a jitrita Ira, a jitrita Gereb, 41a hettita Urija; Zabad, Achláj fia; 42Adina, Siza fia, a rubenita, a rubeniták főembere és a harmincnak a vezére; 43Hanan, Maacha fia és a meteni Josafát, 44az asteroti Uzija; Sama és Jauel, az aroeri Hotám fiai; 45Jediael, Simri fia és testvére, a ticita Jocha, 46a machavita Eliel; Jeribáj és Josavja, Elnaam fiai; a moábi Jitma, 47Eliel, Obed és a cobai Jaaziel.

Dávid első hívei.

12 1Ezek az emberek jöttek Dávidhoz, Ciklagba, amikor még menekülnie kellett Saulnak, Kis fiának színe elől. Ezek vitéz emberek, és a harc erősségei voltak. 2Az íjat jobb és bal kézzel kezelték, s tudtak az íjról követ és nyilat (lőni). Benjamin (törzséből), Saul testvérei közül: 3a fejük, Achiezer és Joás, a gibeai Hasemaa fiai; Jeziel és Pelet, Aszmavet fia Beracha és Jehu Anatotból; 4a gibeoni Jismaja, egy hős a harminc közül, és a harmincnak egyik vezére, 5Jirmeja, Jachaziel, Jochanan és Jozabad Gederotból; 6Eleuzáj, Jerimot, Bealja, Semarjahu és Sefatjahu Harifból; 7Elkána, Jisijahu, Azareel, Joezer és Jasobeám, a korachiták; 8Joela és Cebadja, a gedori Jerocham fiai. 9A gáditák közül pajzzsal és dárdával fölszerelt bátor férfiak, harcra kész katonák vonultak ki, hogy Dávidhoz csatlakozzanak rejtekhelyén, a pusztában. Tekintetük olyan volt, mint az oroszlán tekintete, és fürgeségük hasonlított a hegyi gazelláéhoz: 10Ezer volt a vezér, a második Obadja, a harmadik Eliab, 11a negyedik Mismanna, az ötödik Jirmeja, 12a hatodik Attaj, a hetedik Eliel, 13a nyolcadik Jochanan, a kilencedik Elzabad, 14a tizedik Jirmejahu, a tizenegyedik Machbannáj. 15Ezek Gád fiai közül valók voltak, mindnyájan a sereg tisztjei, a legkisebb száz ember fölött, a legnagyobb ezer ember fölött. 16Ők lépték át a Jordánt az első hónapban, amikor mindenütt elöntötte partjait, s megfutamították a folyó mentén lakókat keleten és nyugaton. 17Néhány benjaminita és júdeai is fölkereste Dávidot a rejtekhelyén. 18Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: „Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg.” 19Erre a lélek eltöltötte Amazájt, a harmincnak a vezérét: „Rajta, Dávid, béke veled, Izáj fia, béke azzal, aki segít neked, mivel Istened a segítséged.” Erre Dávid befogadta őket, és helyet biztosított nekik a sereg tisztjei között. 20Manasszéből is átpártoltak néhányan Dávidhoz, amikor a filiszteusok oldalán harcba indult Saul ellen, de nem segítették őket. A filiszteusok főemberei ugyanis tanácskozás után ezekkel a szavakkal bocsátották el őket: A mi fejünk árán tér majd vissza urához, Saulhoz. 21Amikor aztán elment Ciklagba, Manasszéből átálltak hozzá: Adnach, Jozabád, Jediael, Michael, Jozabad, Elihu és Cilletáj, akik Manassze ezres csoportjainak voltak a vezetői. 22Dávidot és csapatát segítették. Mindnyájan harcedzett férfiak voltak, és tisztek lettek a hadseregben. 23Dávid napról napra kapott erősítést, és így tábora hatalmas táborrá duzzadt.

A katonák, akik Dávidot királlyá tették.

24Ez a számbavétele azoknak a katonáknak, akik készen álltak a harcra és Dávidhoz csatlakoztak Hebronban, hogy az Úr parancsa szerint ráruházzák Saul királyságát. 25Júda fiai közül 6800 harcra kész férfi, akik pajzsot és dárdát viseltek. 26Simeon fiai közül 7100 bátor, harcedzett ember. 27Lévi fiai közül 4600, 28hozzá még Jehojada, Áron házának feje, 3700-zal, 29valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával. 30Benjamin fiai, Saul testvérei közül 3000-en. Eddig a legtöbben hűségesek voltak közülük Saul házához. 31Efraim fiai közül 20 800 bátor férfi, családjainak neves tagjai. 32Manassze fél törzséből 18 000, akiket név szerint küldtek, hogy Dávidot királlyá tegyék. 33Isszachár fiai közül olyanok, akik tisztában voltak azzal, hogy Izraelnek mit kell tennie és hogyan kell végrehajtania: vezetői kétszázan voltak, azonkívül testvéreik, az ő vezetésük alatt. 34Zebulunból 50 000 hadi szolgálatra alkalmas ember, akik mindenféle fegyverrel el voltak látva, és egész szívükkel készenálltak a szolgálatra. 35Naftaliból 1000 vezető ember, és velük együtt 37 ezer pajzzsal és dárdával fölszerelt férfi. 36Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi. 37Áserből 40 000 harcra kész és fölszerelt férfi. 38A Jordánon túli lakosokból a rubeniták közül, a gáditák közül és Manassze fél törzséből 120 000 ember teljes hadi fölszereléssel. 39Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra. 40Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra. 41A környékbeliek – sőt egészen Isszachárig, Zebulunig és Naftaliig – élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot, kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.

 

Jób 11

Isten bölcsessége belátást kíván

11 1Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: 2Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? 3Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. 4Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. 5Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, 6s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! 7Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? 8Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? 9Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. 10Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” 11Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. 12Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. 13Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! 14Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, 15fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. 16Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. 17Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. 18Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. 19Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. 20Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.

 

ApCsel 2,22-47

22Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek. 23Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. 24Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, 25hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 26Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. 27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 28Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt. 29Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. 30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, 31előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás. 32Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. 33Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. 34Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, 35s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul. 36Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”

A beszéd hatása.

37E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” 38„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.” 40Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” 41Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

A jeruzsálemi egyház élete.

42Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. 43Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. 44A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. 45Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. 46Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. 47Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

 

Milford Sound, NZ
Milford Sound, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑