Augusztus 10. – 163. nap

 

1Krón 3-4

3. DÁVID HÁZA

Dávid fiai.

3 1Dávid fiai, akik Hebronban születtek: Amnon, az elsőszülött, aki a jiszreeli Achinoamtól született. A második Dániel, a kármeli Abigailtól, 2a harmadik Absalom, Maachának, Talmai gesuri király leányának a fia, a negyedik Adonija, Haggit fia, 3az ötödik az Abitaltól született Sefatja, a hatodik az Egla nevű feleségétől származó Jitream. 4Hebronban hatan születtek. Ott hét évig és hat hónapig uralkodott királyként. Harminchárom évig uralkodott – mint király – Jeruzsálemben. 5Jeruzsálemben ezek születtek: Simea, Sobáb, Nátán és Salamon, ez a négy Bat-Suától, Amiel leányától. 6Azonkívül Jibdár, Elisama, Elifelet, 7Nogach, Nefeg, Jafia, 8Elisama, Eljada és Elifelet, kilencen. 9Ezek Dávid fiai, a mellékfeleségek fiain kívül, a nővérük Támár.

Júda királyai.

10Salamon fia Rechabeám, ennek fia Abija, ennek fia Aza, ennek fia Jehosafát, 11ennek fia Jorám, ennek fia Achaszja, ennek fia Joás, 12ennek fia Amacja, ennek fia Azarja, ennek fia Jotam, 13ennek fia Acház, ennek fia Hiszkija, ennek fia Manassze, 14ennek fia Amon, ennek fia Jozija. 15Jozija fiai: az elsőszülött Jochanan, a második Jojakim, a harmadik Cidkija, a negyedik Sallum. 16Jojakim fiai: a fia Jechonja és ennek a fia Cidkija.

A királyi család a fogság után.

17A fogoly Jechonja fia: Sealtiel. Az ő fiai: 18Malkiram, Pedaja, Seneacár, Jekámja, Hosama és Nedabja. 19Pedaja fiai: Zerubbábel és Simi. Zerubbábel fiai: Mesullam és Hananja, továbbá nővérük, Selomit. 20Messullam fiai: Hasuba, Ohel, Berechja, Haszadja, Jusab-Hezed, öten. 21Hananja fiai: Pelatja és Jesaja, ennek a fia Rafeja, ennek a fia Arnan, ennek a fia Obadja, ennek a fia Sekanja. 22Sekanja fiai: Semaja, Hattus, Jigeál, Bariach, Nearja és Safat, hatan. 23Nearja fiai: Eljoenáj, Hiszkija és Aszrikám, hárman. 24Eljoenáj fiai: Hodajvahu, Eljasib, Pelaja, Akkub, Jochanan, Delaja, Anani, heten.

4. A DÉLI TÖRZSEK

4 1Júda fiai: Perec, Hecron, Karmi, Hur és Sobál. 2Reaja, Sobál fia Jachatot nemzette. Jachat fiai: Achumaj és Lahad. Ezek a coreatiták nemzetségei.

Hur.

3Ezek: Abi-Etam, Jiszreel, Jisma és Jidbas, nővérük neve Haclelponi. 4Penuel Gedor apja volt, Ezer pedig Husa apja. Ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem apjának a fiai.

Asechur.

5Asechurnak, Tekoa apjának két felesége volt: Helea és Naara. 6Naara szülte neki Asuzámot, Hefert, a timnitákat és az achastitákat. Ezek Naara fiai. 7Helea fiai: Ceret, Cohár és Etnana. 8Koc nemzette Anubot és Haccobebát, továbbá Acharchelnek, Harum fiának nemzetségeit. 9Jabec történetesen tekintélyesebb lett, mint testvérei. Anyja a Jabec nevet adta neki, mert úgymond: „fájdalommal szültem.” 10Jabec így fohászkodott Izrael Istenéhez: „Áldj meg engem, és növeld területemet, legyen velem a kezed, és tartsd távol tőlem a csapást, hogy baj nélkül éljek.” Isten megadta neki, amiért imádkozott.

Kelub.

11Kelub, Sucha testvére, Mechirt nemzette. Ez Eston apja. 12Eston nemzette Bet-Rafát, Pazeachot és Techinnát, Ir-Nachas apját és a kenizita Ezelen testvérét. Ezek a reachabiak. 13Kena fiai: Otniel és Szerája, Otniel fiai: Hatat és Meonotáj. 14Meonotáj nemzette Ofrát, Szeraja nemzette Joábot, Ge-Harasim apját. Ők kovácsok voltak. 15Jefunne fiának, Kalebnak a fiai: Iru, Ela és Naam. Ela fia: Kenász. 16Jehalleel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Azareel. 17Ezra fiai: Jeter, Mered, Efer és Jalon. Ezután a felesége szülte Mirjamot, Sammájt és Jisbát, Estemoa apját. 18Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. 19Hodia feleségének a fiai, aki Nachamnak, a garmita Keila és a maachatita Estemoa apjának volt a nővére. 20Simon fiai Amnon, Rinna, Ben-Hanan és Tilon. Jisi fiai: Zsochet és Ben-Zsochet.

Sela.

21Júda fiának, Selának a fiai: Er, Recha apja és Lada, Maresa apja, valamint a betasbeai bisszuskészítők házának nemzetségei, 22Jokim, a koszebai emberek, továbbá Joás és Szaraf, akik Moábban nősültek, és visszatértek Betlehembe. (Ezek a történetek nagyon régiek.) 23Ezek a fazekasok, Natejim és Gedera lakói. Ott laktak a királynál, az ő műhelyébe szegődtek el.

Simeon.

24Simeon fiai: Nemuel, Jamin, Jarib, Zerach és Saul. 25Ennek a fia Sallum, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Misma. 26Misma fiai: a fia Hammuel, ennek a fia Zakkur, ennek a fia Simi. 27Siminek tizenhat fia és hat lánya volt. Testvéreinek azonban nem volt sok gyermekük. Egész nemzetségük nem szaporodott úgy, mint Júda fiai. 28Ők Beersebában, Moladában, Hacar-Sualban, 29Bilhában, Ecenben, Toladban, 30Betuelben, Hormában, Ciklagban, 31Bet-Markabotban, Hacar-Szuszinban, Bet-Biriben, Saarimban laktak. Ezek voltak a városaik Dávid trónra lépéséig. 32Falvaik: Etam, Aim, Rimmon, Tochen és Asan, öt helység, 33és a városaik környékén levő minden falu egészen Baalátig. Ott laktak és tömörültek össze. 34Mesobab, Jamlech, Josa, Amacjának a fia, 35Joel, Jehu, Josibiának, Aziel fiának, Szerajának a fia, 36Eljoenáj, Jaakoba, Jesokhaja, Azia, Abdiel, Jezimiel, Benaja, 37Ziza, Ben-Sifi, Ben-Allon, Ben-Jedaja, Ben-Simri, Ben-Semaja. 38Ezek név szerint nemzetségeik főemberei. Családjaik nagyon kiterjedtek voltak. 39Ezért elvonultak a gerari hágóhoz, a völgy keleti részéig, hogy legelőt keressenek barmaiknak. 40Találtak is kövér, jó legelőt. A föld mindkét irányban tágas, nyugodt és békés volt. Azelőtt kámiták laktak rajta. 41A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. 42Simeon fiai közül némelyek a Szeir-hegységbe vonultak. Összesen ötszáz férfi. Pelatja, Neárja, Refaja és Uziel, Jisi fiai voltak a vezetőik. 43Megverték az elűzött amalekiták maradékát, s ott laknak mind a mai napig.

 

Jób 7

7 1Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? 2Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. 3Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. 4Már mikor lefekszem, kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt fölkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. 5Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm. 6Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. 7Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. 8S a szem, amely most lát, soha többé nem lát; kereső szemeddel nem találsz, nem leszek. 9Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. 10Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. 11Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszolom lelkemnek keservét. 12Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz. 13Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat, 14máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe. 15„Fojts meg inkább!” – ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom. 16Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet. 17Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele. 18Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban. 19Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem. 20Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre? 21Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet? 22Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.

 

Jn 20

VIII. A FELTÁMADÁS NAPJA

Az üres sír.

20 1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” 3Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. 4Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot 7meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának.

11Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. 13Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” 14E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” 16Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. 17Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

Jézus megjelenik a tanítványoknak.

19Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” 24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 27Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” 29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” 30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

 

dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑