Augusztus 5. – 158. nap

 

2Kir 17-18

Hósea uralma Izraelben (732–724).

17 1A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamáriában Izrael királya, kilenc esztendőre. 2Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik előtte voltak. 3Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki. 4De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendőben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette.

Szamária elfoglalása (721).

5Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamária alá vonult, és három évig ostromolta. 6Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamáriát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiban telepítette le őket.

Izrael pusztulásának okai.

7Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak. 8Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 9Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az ő Istenük ellen, s az őrtoronyból a megerősített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek, 10s minden kiemelkedő dombra, meg minden zöldellő fa alá kőoszlopokat és szent fákat állítottak. 11Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat. 12A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: „Ilyesmit ne tegyetek!” 13Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek.” 14De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. 15Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok. 16Elhanyagolták az Úrnak, az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sőt Baálnak is szolgáltak. 17Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták magukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében – így ingerelték. 18Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. 19De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. 20Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől. 21Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bűnbe vitte. 22Izrael fiai a Jerobeám elkövette bűnben éltek, nem hagytak fel vele, 23amíg az Úr el nem taszította őket színe elől, amint szolgái, a próféták által előre megmondta, s amíg Izraelt földjéről Asszíriába nem vitte – mind a mai napig.

A szamáriaiak eredete.

24Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette őket Szamária városaiba; ezek birtokba vették Szamáriát és megtelepedtek városaiban. 25De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük. 26Jelentették hát Asszíria királyának: „A népek, amelyeket ide hoztál és Szamária városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét.” 27Erre Asszíria királya megparancsolta: „Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg őket az ország Istenének kijáró tiszteletre.” 28Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamáriából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította őket, hogyan kell az Urat imádniuk. 29Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamáriaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott. 30A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát, 31az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tűzben. 32Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot. 33Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül odakerültek. 34Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta. 35Sőt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: „Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot. 36Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot. 37Tartsátok szem előtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden időben; ne imádjatok idegen isteneket! 38Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemről, s ne imádjatok idegen isteneket! 39Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneteket! Ő kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből!” 40De ők nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek. 41Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek ők is mind a mai napig.

VIII. JÚDA UTOLSÓ KORSZAKA

1. HISZKIJA, IZAJÁS PRÓFÉTA ÉS ASSZÍRIA

Hiszkija uralmának kezdete (716–687).

18 1Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. 2Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya. 3Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy, mint őse, Dávid tette. 4Ő volt az, aki a magaslati helyeket lerombolta, a kőoszlopokat összetörte, a szent fákat kidöntötte, és a Mózes által készített rézkígyót darabokra törte. Mert Izrael fiai egészen addig tömjéneztek előtte; Nechustánnak nevezték. 5Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem. 6Ragaszkodott az Úrhoz, hűségesen követte, és szem előtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott. 7S az Úr vele volt, minden vállalkozása sikerrel járt. Elszakadt Asszíria királyaitól, nem maradt tovább alattvalójuk. 8A filiszteusokat visszaverte, egészen Gázáig, földjüket pedig megszerezte az őrtoronytól egészen a megerősített városokig.

Megemlékezés Szamária elfoglalásáról.

9Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szalmanasszár felvonult Szamária ellen és ostrom alá fogta. 10Három év elteltével be is vette. Hiszkija 6. esztendejében, vagyis Izrael királyának, Hóseának 9. évében Szamáriát elfoglalták. 11S Asszíria királya Izraelt Asszíriába hurcolta fogságba, s Halachban, valamint Gozan folyója, a Habor mellé és Média városaiba telepítette őket, 12mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes az Úr szolgája parancsolt. Nem vették tekintetbe, nem ahhoz igazodtak.

Szancherib hadjárata.

13Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket. 14Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: „Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám.” Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüsttalentumot és 30 arany talentumot. 15Hiszkija kénytelen volt odaadni az összes ezüstöt, ami csak volt az Úr templomában és a királyi palota kincseskamrájában. 16Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket maga Hiszkija, Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának.

A főpohárnok megbízatása.

17Asszíria királya Lachisból Jeruzsálembe küldte hadvezérét, főkamarását és főpohárnokát Hiszkija király ellen, számottevő csapat élén. Az fel is vonult, és Jeruzsálembe érve letáborozott a ványolók földje felé vivő út mentén, a Felső-tó közelében a vízvezeték mellett. 18Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljákim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk: 19„Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel? 20Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erő a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 21Talán ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely mindenkinek a kezébe belemegy és átszúrja, aki csak rátámaszkodik. Így van ez a fáraóval, Egyiptom királyával, s azokkal mind, akik benne bíznak. 22Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt? 23Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk. 24Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában! 25S talán az Úr akarata ellenére vonultam ez ellen a város ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!” 26Eljákim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: „Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!” 27De a főpohárnok azt felelte: „Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?” 28Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! 29Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Hiszkija félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből! 30Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére. 31Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza, 32míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket! 33A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből? 34Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamária földjének istenei? Kiszabadították Szamáriát a kezemből? 35Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?” 36De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta: „Ne adjatok neki választ!” 37Hilkija fia, Eljákim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a főpohárnok szavait.

 

Jób 2

2 1Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. 2Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta.” 3Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” 4A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. 5Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” 6Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!” 7A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. 8Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát. 9A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!” 10Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával. 11Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. 12Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre. 13Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.

 

Jn 17

A főpapi ima.

17 1E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 2Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. 3Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. 5Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Ima az apostolokért.

6Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. 7Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. 11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. 13Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. 14Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 15Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. 18Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. 19Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Ima a hívőkért.

20De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. 21Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 23én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. 24Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. 25Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. 26Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

 

Diamond Harbour, NZ
sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑