Augusztus 2. – 155. nap

 

2Kir 11-12

6. ATALJA URALMÁTÓL KEZDVE ELIZEUS HALÁLÁIG

Atalja története (841–835).

11 1Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta. 2Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje. 3Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot. 4A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát, 5majd ezt az utasítást adta nekik: „Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget, 6 7aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani, 8ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!” 9A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.

10A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak. 11Azután a testőrök felsorakoztak – a kezükben fegyver! – a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot. 12Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: „Éljen a király!” 13Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába. 14Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Árulás, árulás!” 15Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: „Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!” A pap ugyanis azt mondta: „Az Úr templomában nem szabad megölni.” 16Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. 17Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is. 18Aztán az ország egész népe Baál templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baál papját, Mattánt pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához, 19a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket. 20Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.

Joás uralma Júdában (835–796).

12 1Joás hétesztendős volt, amikor király lett. 2Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. 3Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal. 4De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 5Joás megparancsolta a papoknak: „Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz, 6a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerőseitől, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül.” 7De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon. 8Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: „Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerőseitektől, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására.”

9A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptől, de a templomot sem javíttatták ki. 10Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkő mellett. Ebbe kellett a küszöböt őrző papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek. 11Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták. 12Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építőket, 13kőműveseket és kőfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belőle. 14Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzből ezüsttálakat, -késeket, -hintőket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára. 15Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát. 16De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek. 17Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelő áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták.

18Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul, 19Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. 20Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. 21Szolgái fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban… 22Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.

 

Zsolt 149

GYŐZELMI ÉNEK

149 1(Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!
2Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
3Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
4Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
5Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
6Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben,
7hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;
8hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;
9hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!

 

Jn 14

Jézus és az Atya.

14 1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” 5Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” 6„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 7Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” 8Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” 9„Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, 13s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, 14bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.

Jézus megígéri a Szentlelket.

15Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, 16én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. 17A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. 18Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. 19Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. 20Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. 21Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” 22Ekkor Júdás – nem az iskarióti – megkérdezte: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?” 23Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. 24Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. 25Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. 26S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 27Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. 28Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. 30Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. 31De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!

 

Antrctic Centre, Christchursh, NZ
Antrctic Centre, Christchursh, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑