Augusztus 1. – 154. nap

 

2Kir 9-10

5. JEHU TÖRTÉNETE

Elizeus egy tanítványa fölkeni Jehut királlyá.

9 1Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: „Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba. 2Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába. 3Aztán fogd az olajoskorsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!”

4A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba. 5Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: „Valami mondanivalóm volna, parancsnok!” Jehu megkérdezte: „Melyikünknek?” „Neked, parancsnok” – felelte. 6Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává. 7Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen 8és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben. 9Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát. 10Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!” Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.

Jehut kikiáltják királlyá.

11Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: „Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?” „Hisz ismeritek az embert – felelte –, meg a fecsegését is.” 12De csak kérlelték: „Ki vele! Mondd meg nekünk is!” Erre elbeszélte: „Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává.” 13Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: „Jehu a király!”

Jehu előkészületei a hatalom átvételére.

14Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen. 15De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” 16Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni. 17Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” 18A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” 19Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt válaszolta: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” 20Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” 21Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.

Jorám meggyilkolása.

22Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: „Rendben van (minden), Jehu?” Így felelt: „Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a paráznasága és varázslásai továbbfolynak?” 23Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” 24Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában. 25Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: 26Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét – ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn –, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!”

Achaszja meggyilkolása.

27Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: „Őt is!” S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt. 28Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában. 29Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.

Izebel meggyilkolása.

30Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. 31Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: „Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?” 32Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: „Ki tart velem, ki?” S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: 33„Dobjátok le!” Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták. 34Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: „Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!” 35Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott. 36Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, 37és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!”

Vérfürdő Izrael királyi családjában.

10 1Achábnak hetven fia volt Szamáriában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamáriába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelőinek. Így hangzott: 2„Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerősített városok és fegyverek, 3válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!” 4Erre nagy félelem kerítette őket hatalmába. Így beszéltek: „Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?” 5És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelők elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: „A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!” 6Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: „Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az időben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!”

A király fiai – hetvenen – a város előkelőinél voltak, akik nevelték őket. 7Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe. 8Amikor a hírvivő odaért és jelentette: „Elhozták a király fiainak a fejét”, megparancsolta: „Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!” 9Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: „Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szőttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind? 10Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által előre megmondott.” 11Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem.

Vérfürdő Júda fejedelmei közt.

12Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. 13Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?” „Achaszja testvérei vagyunk! – felelték –, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni.” 14Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.

Jehu és Jonadáb.

15Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal – épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tőle: „A te szíved is olyan őszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?” Jonadáb azt felelte: „Igen!” „Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!” Jonadáb kezet nyújtott neki, 16s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: „Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban.” 17Amikor Szamáriába értek, mind lemészároltatta, aki Szamáriában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta őket, az Úr Illéshez intézett szava szerint.

Vérfürdő Baál hívei közt; Baál templomának lerombolása.

18Akkor Jehu összegyűjtötte az egész népet és így szólt: „Acháb kevéssé imádta Baált, Jehu majd jobban imádja. 19Rajta, hívjátok ide Baál összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baálnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik.” Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baál híveit. 20Jehu megparancsolta: „Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baál tiszteletére!” Ki is hirdették. 21Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelbe. Baál hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baál templomába, úgyhogy Baál temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig. 22Erre megparancsolta a ruhafélék őrének: „Adjatok palástot Baál minden hívére!” S kiosztották nekik a palástokat. 23Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baál templomába, és így szólt Baál híveihez: „Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baál hívei legyenek jelen.” 24Ezzel odalépett, hogy a véres és az égőáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: „Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért.” 25Amikor az égőáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testőröknek meg a fegyverhordozóknak: „Menjetek, kaszaboljátok le őket, ne menekülhessen el senki!” Erre a testőrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták őket, Baál templomának egészen a szentélyéig előrehatoltak. 26Kihordták Baál templomából az oszlopokat és elégették őket. 27Lerombolták Baál oltárát, és Baál templomát is lerombolták, és szennyvízgyűjtő csatornát csináltak belőle – mindmáig ott van.

Jehu uralma Izraelben (841–814).

28Így Jehu kiirtotta Baált Izraelből, 29hanem Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel. 30De azért az Úr így szólt Jehuhoz: „Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” 31Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt. 32Abban az időben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyőzte Izrael egész területét, 33mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvő Aroertől Gileádig, valamint Básánig. 34Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. 35Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamáriában temették el. Fia, Joachász lett helyette a király. 36Az az idő, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott Szamáriában, huszonkét esztendőt tett ki.

 

Zsolt 148

A MINDENSÉG AZ URAT DICSÉRI

148 1(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!
2Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
3Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok!
4Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!
5Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek!
6Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.
7Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei!
8Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek.
9Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.
10Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.
11Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.
12Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.
13Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét.
14Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.

 

Jn 13,21-38

Júdás árulásának megjövendölése.

21E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” 22Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. 23A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. 24Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” 25Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” 26Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. 27A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” 28De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki. 29Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.” Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.

Az új parancs.

31Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. 32Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. 33Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. 34Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. 35Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” 36Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” 37Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” 38Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑