Július 20. – 142. nap

 

1Kir 7-8

Salamon palotája.

7 1Saját palotáját Salamon tizenhárom évig építette, míg egészen be nem fejezte palotáját. 2A libanoni erdei palotát 100 könyök hosszúra, 50 könyök szélesre, 30 könyök magasra, s négy cédrusfa oszlopsorra építette, az oszlopokra pedig cédrusfa oszlopfőket helyezett. 3Az oszlopokon nyugvó övgerendák fölött cédrusfával fedték be (a palotát). 4A gerendázatot három helyen támasztották alá összesen negyvenöt oszloppal, minden sorban tizenöttel; háromszor sorakoztak szemközt egymással. 5Az ajtók és ablakok mind négyszögletesre készültek, fakerettel, s a nyílások szembenéztek egymással, háromszor. 6Aztán oszlopcsarnokot is emelt, 50 könyök hosszút, 30 könyök szélest… előtte előcsarnokkal. 7Végül fölépítette a tróntermet, ahol igazságot szolgáltatott, tehát az ítélkezés színhelyét. Cédrusfa burkolattal borította a padlótól egészen a gerendákig. 8A saját palotája, ahol lakott, a másik udvarban, a csarnoktól befelé, hasonló módon épült. Ugyanígy épített egy palotát, a csarnokhoz hasonló módon, a fáraó lányának is, akit elvett Salamon. 9Ezeket mind méretre kifaragott, kívül és belül befűrészelt, pompás kövekből építette, az alaptól egészen a fa tetőszerkezetéig. 10Alapul súlyos kövek szolgáltak, hatalmas kövek, 10 könyöknyi tömbök és 8 könyöknyi tömbök. 11Rájuk méretre faragott, súlyos kövek kerültek, majd cédrusgerendák. 12A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr templomának belső előudvarát és a palota előudvarát.

Hirám, a brozműves.

13Salamon király elküldött és elhozatta a tíruszi Hirámot, 14aki egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia. Az apja tíruszi ember volt, bronzműves. Megvolt benne a készség, hozzáértés és ügyesség bármiféle bronzműves munkához. Eljött hát Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki.

A bronzoszlopok.

15Két bronzoszlopot öntött: az egyik oszlop 18 könyök magas volt, s egy 12 könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanilyen volt a másik oszlop is. 16Két oszlopfőt is csinált bronzból öntve, az oszlopok tetejére. Az egyik oszlopfő magassága 5 könyököt tett ki, s ugyanígy 5 könyököt tett ki a másik oszlopfő magassága is. 17Fent az oszlopok fölé az oszlopfőkre csinált két hálót, láncszerűen összefűzött zsinórokból kötve, egy hálót az egyik oszlopfőre, és egy hálót a másik oszlopfőre. 18Aztán gránátalmafákat is csinált, mégpedig mindegyik háló köré két sort, 19összesen négyszázat; 20a háló fölött az oszloppárnára tették fel őket; kétszáz gránátalmát az egyik oszlopfő köré is. 20Fent az oszlopokon az oszlopfőknek lótusz formájuk volt. 21Az oszlopokat a templom előcsarnokánál állította fel. Az egyik oszlopot jobbra állította, és Jachinnak nevezte el. A másik oszlopot balra állította, és Boásznak nevezte el. 22Fent az oszlopokon volt egy lótuszvirág. Így készültek el az oszlopok.

A bronzmedence.

23Aztán öntött egy medencét is, 10 könyököt tett ki az egyik peremétől a másikig, kerek volt, a magassága 5 könyök, és egy 30 könyöknyi zsinór érte körül. 24A perem alatt tök formájú díszítés övezte; a két sor tök alakú díszítés 30 könyök hosszúságban futott körül a medencén, és azzal együtt öntve készült. 25(A medence maga) tizenkét ökrön állt, három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre. Rajtuk nyugodott a medence – a hátsó részük befelé állt. 26Egytenyérnyi volt a vastagsága, a pereme meg a serleg pereméhez hasonlított, olyan volt, mint a lótuszvirág. 2 000 bát fért bele.

A bronz üstlábak és -üstök.

27Üstlábakat is csinált, bronzból – szám szerint tízet. Mindegyik üstláb 4 könyök hosszú, 4 könyök széles és 3 könyök magas volt. 28Az üstlábak így készültek: volt egy keretük, és a keretnek oldala. 29A keret oldalát oroszlánok, ökrök és kerubok díszítették. A keret fölött volt egy párkány, az oroszlánok és ökrök alatt meg egy szegély… mintára. 30Mindegyik üstlábnak volt négy bronzkereke és egy tengelye, szintén bronzból. A négy sarkán, az üst alatt négy támasz volt; a támaszokat… öntötték. 31A tartó a párkányon belül helyezkedett el, kerek volt, mint valami henger, fölfelé egykönyöknyire nyúlt fel, s összesen másfél könyöknyit tett ki. A tartókon is metszetek voltak. A párkányok nem kerek alakúak voltak, hanem négyszögletesek. 32A négy kereket a perem alatt helyezték el. A kerekek tengelyeit az üstlábhoz erősítették. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 33A kerekek úgy készültek, mint a kocsikerekek, tengelyüket, abroncsukat, küllőjüket, kerékagyukat mind öntötték. 34Az üstlábak négy sarkán a négy támaszt egyszerre öntötték az üstlábbal. 35Fönt, az üstláb fölött volt egy tartó, fél könyök magasan, körbe hajlítva. Az üstlábon fönt még egy másik tartó is volt csapokkal, amelyek az üstöt tartották; a csapok és a peremek egy egészet alkottak vele. 36Az oldalára kerubokat, oroszlánokat és pálmákat véstek… s körbe füzéreket. 37Ilyen módon tíz üstlábat csináltak, mindet ugyanúgy öntve, s ugyanolyan méretre. 38Erre tíz bronzüstöt tettek. Mindegyik üst 40 bát űrtartalmú volt, s mindegyik üst mérete 4 könyöknyit tett ki. A tíz üstláb mindegyikéhez tartozott egy üst. 39Az üstlábak közül ötöt a templom déli oldalára állított, ötöt pedig az északi oldalra. A (bronz) medencét a templom déli oldalán állította fel, mégpedig délkelet felé.

A templom kisebb fölszerelési tárgyai; összefoglalás.

40Ezenkívül Hirám még hamutartályokat, lapátokat és hintőket is csinált. Így Hirám minden munkát elvégzett, amire Salamon királytól az Úr temploma számára megbízást kapott. 41(Megcsinálta) a két oszlopot, az oszlopokon fönt a két gömb alakú oszlopfőt, a két hálót; beborítani velük az oszlopokon nyugvó oszlopfők párnáit, 42a négyszáz gránátalmát a két hálóra – két sor gránátalmát mindegyik hálóra; 43aztán a tíz üstlábat, és a tíz üstöt az üstlábakra; 44majd a medencét és a tizenkét ökröt a medence alá; 45végül a serpenyőket, lapátokat és hintőket. Ezek a fölszerelések, amelyeket Hirám Salamon királynak az Úr temploma számára készített, mind fényezett bronzból valók voltak. 46A Jordán vidékén öntötte őket (a király), agyagmintákban, Szukkot és Cartan között. 47Töméntelen mennyisége miatt a bronz súlyát nem állapították meg. 48Salamon mindent felállított az Úr templomában, amit csak készített: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amire a kenyeret tették, a színarany mécstartókat, 49ötöt a jobb, ötöt a bal oldalra a hátulsó része elé, aztán hozzá az aranyvirágokat, mécseket és koppantókat, 50továbbá a színarany üstöket, késeket, hintőket, tálakat és serpenyőket; a belső tér, vagyis a szentek szentje és a fő térség arany ajtósarkait. 51Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el.

A szövetség ládájának átvitele.

8 1Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból. 2Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában – ez a hetedik hónap –, az ünnepen. 3S a papok fölvitték a ládát 4és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt. 5Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda előtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták. 6S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. 7A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntről egészen befödték a ládát és hordozórúdjait. 8A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész előtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak. 8 9A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor. 9Ott maradt mind a mai napig.

Isten birtokába veszi a templomot.

10Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát, 11annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. 12Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni. 13Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz.

Salamon beszéde Izrael közösségéhez.

14Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt. 15Majd így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta: 16Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött. 17Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének. 18De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek. 19Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, ő építse meg a házat nevemnek. 20Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének. 21Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette őket Egyiptomból.”

Salamon imája.

22Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, 23és így szólt: „Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak. 24Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk. 25De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál. 26Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél! 27Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem. 28De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! 29Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.”

Imádság a népért.

30„Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg. 31Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban, 32akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéld el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint.

33Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban, 34hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál. 35Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket, 36hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek. 37Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, 38minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgy, hogy kitárja kezét a templom felé; 39hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. 40Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.”

Kiegészítés.

41„De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről idejön – 42hallanak majd dicső nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik; 43tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve.

44Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem, 45hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot. 46S ha vétkezik ellened – hisz nincs ember, aki ne vétkeznék –, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel, 47ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták őket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk, 48ha tehát szívük, lelkük mélyéből hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták őket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem, 49akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, 50és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bűnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen. 51Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból.”

Az ima befejezése és a nép megáldása.

52„Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg őket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak. 53Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!”

54Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. 55Aztán előrelépett, és megáldotta Izrael egész közösségét. 56„Áldott legyen az Úr – mondta emelt hangon –, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem. 57Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket, 58maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott. 59Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, 60és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más. 61A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon.”

Áldozatbemutatás templomszenteléskor.

62Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe előtt. 63A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian. 64Azon a napon a király az előudvar középső részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma előtt van; ott égőáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe előtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égőáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta. 65Így ünnepelt abban az időben Salamon és vele egész Izrael – hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivő úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe előtt hét napon át. 66A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak, amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.

 

Zsolt 136

A NAGY HÁLAÉNEK

136 1(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
2Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.
3Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart.
4Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
5Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
6Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
7Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
8A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
9A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
10Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
11Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
12Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
13Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
14Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
15A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
16Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
17Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
18Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
19Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
20És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
21Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
22Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
23Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
24Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
25Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
26Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.

 

Jn 7,25-53

Vita a Messiás származásáról.

25A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? 26S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás? 27Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” 28Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: „Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. 29Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött.” 30Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

Jézus közeli haláláról beszél.

31A népből sokan hittek benne. „Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?” – kérdezgették. 32A farizeusok fülébe jutott, hogy a nép titokban így beszél róla. Ezért a főpapok és a farizeusok elküldték szolgáikat, hogy fogják el. 33Ekkor Jézus azt mondta: „Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött. 34Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” 35Erre a zsidók tanakodni kezdtek: „Vajon hová akar menni, ahol nem találjuk meg? Csak nem a szórványban élő görögökhöz készül, hogy tanítsa őket? 36Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

Az élő víz ígérete.

37Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, 38aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.” 39Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.

Újabb vita a Messiás eredetéről.

40E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: „Valóban ez a Próféta!” 41Mások meg: „Ő a Messiás!” De voltak, akik így vélekedtek: „Hát jöhet a Messiás Galileából? 42Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie.” 43Így szakadás támadt miatta a nép közt. 44Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet. 45A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” 46A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” 47Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: „Csak nem vezetett titeket is félre? 48Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül? 49Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből.” 50Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik: 51„Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták, s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” 52De azt mondták neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta.” 53Ezután mindnyájan hazamentek.

 

IMG_20180101_110041.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑