Július 19. – 141. nap

 

1Kir 5-6

5 1Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. 2Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, 3továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat. 4Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt. 5Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.

Salamon hírneve.

6Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova. 7Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. 8Az árpát meg a szalmát is mindig odavitték a kocsi­ meg a hátaslovaknak, ahol éppen voltak, ki-ki, amint ráesett a sor. 9Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény. 10Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is. 11Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is. 12Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg. 13Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról. 14Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.

2. SALAMON ÉPÍTKEZÉSEI

Előkészületek a templomépítkezéshez.

15Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak. 16Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak: 17„Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit. 18Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse. 19Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek.

20Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidóniak.” 21Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: „Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!” 22Aztán ezt a választ adta Salamonnak: „Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően. 23Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára.” 24Hirám tehát annyi cédrus­ és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart. 25Ennek ellenében Salamon 20 000 bát olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben. 26Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással.

27Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki. 28Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára. 29Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében, 30nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek. 31A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak. 32Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.

A templomépítés.

6 1480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában – akkor épített templomot az Úrnak. 2A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt. 3A szentély előtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában. 4A templomra ablakot is tétetett, kerettel és ráccsal. 5A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül. 6Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középső 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsőzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni.

7[A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kőbányában egészen készre faragtak; kalapács és véső nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.] 8A (környező épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn lehetett a középső szintre és a középsőről a harmadik szintre feljutni. 9Így építette a templomot és be is fejezte. Aztán cédrusfával fedte be a templomot. 10A szárnyat az egész templomhoz 5 könyök magasra építette (minden szintet annyira), és cédrusgerendákkal csatolta a házhoz. 11Az Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz: 12„A házra nézve, amelyet építesz… Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem: 13Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt.” 14Így építette Salamon a templomot és be is fejezte.

A templom belső kiképzése. A szentek szentje.

15Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tető gerendáiig beburkolta őket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki. 16A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtől a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztől, a szentek szentjétől. 17Maga a templom, vagyis a hátulsó rész előtti fő térség 40 könyököt tett ki. 18Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs­ és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni. 19A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját. 20A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt 21a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal. 22Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül.

A kerubok.

23Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot. 10 könyök magasak voltak. 24A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a kerub másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tettek ki. 2510 könyöknyi volt a másik kerub is. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is. 26Az egyik kerub magassága 10 könyök volt és ugyanannyi a másik kerubé is. 27A kerubokat a templom legbelső részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik. 28S a kerubokat is bearanyozta. 29Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt. 30Még a templom padlóját is beborította arannyal, kívül is, belül is.

A kapuk és az udvar.

31A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából, 32az ajtószárnyakat is olajfából. Kerub-, pálma- és virágfüzérmintákat vésetett rá és arannyal vonatta be, mégpedig a kerubokat és a pálmákat aranyoztatta be. 33A szentély bejáratát szintén olajfa ajtófélfákkal látta el, ezek formája azonban négyszögletes volt. 34A két ajtószárnynak is két forgatható lapja volt, és a másik ajtószárnynak is két forgatható lapja. 35Kerubokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtatott rájuk, aztán bevonatta őket arannyal, pontosan a faragásnak megfelelően. 36Majd a fallal övezett belső előudvart építette meg három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.

Az építkezés ideje.

37A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait. 38A 11. esztendőben, Bul hónapban – ez a nyolcadik hónap – elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.

 

Zsolt 135

DICSŐÍTŐ ÉNEK

135 1(Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt,
2akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.
3Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét!
4Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt.
5Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek.
6Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén.
7Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből.
8Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig.
9Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára.
10Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített:
11Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind.
12Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta.
13Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram!
14Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin.
15A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei.
16Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
17Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet.
18Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük.
19Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat,
20Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat!
21Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!

 

Jn 7,1-24

V. A SÁTOROS ÜNNEP

Jézus fölmegy az ünnepekre és tanít.

7 1Jézus ezután bejárta Galileát. Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek. 2Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. 3Ezért testvérei így szóltak hozzá: „Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet. 4Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé.” 5Testvérei sem hittek ugyanis benne. 6Jézus ezt válaszolta nekik: „Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. 7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik. 8Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm.” 9Ezt mondta nekik, s ott maradt Galileában.

10De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban. 11A zsidók keresték az ünnepen. „Hol van?” – kérdezgették, 12s a nép körében sokat emlegették. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy félrevezeti a népet. 13De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla. 14Amikor már eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított. 15A zsidók csodálkozva mondogatták: „Hogy ismerheti így az Írásokat, amikor nem is tanulta?” 16Jézus így felelt nekik: „Tanításom nem tőlem való, hanem attól, aki küldött. 17Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek. 18Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság. 19Hát nem adott nektek Mózes törvényt? Mégsem tartja meg egyiketek sem a törvényt. Miért törtök az életemre?” 20„Te ördögtől megszállott – szólt közbe a nép –, ugyan ki tör az életedre?” 21Jézus azonban folytatta: „Egyetlenegy tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta. 22Mózes parancsot adott a körülmetélésre – bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól –, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést. 23Ha tehát szombaton is körülmetélkedhet az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért acsarkodtok ellenem, amiért egy embert meggyógyítottam szombaton? 24Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!”

 

Frankfurt, Németország
Frankfurt, Németország

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑