Július 17. – 139. nap

 

1Kir 1-2

A Királyok első könyve

I. DÁVID UTÓDAI A TRÓNON

BEVEZETÉS A KIRÁLYOK KÖNYVÉHEZ

Dávid öregsége, Adonija mesterkedése.

1 1Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni. 2Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. 3Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. 4A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele. 5Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. 6Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte. 7Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak. 8Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és Rei, valamint Dávid vitézei nem tartottak Adonijával. 9Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; 10Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.

Nátán és Batseba terve.

11Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: „Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla. 12Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét. 13Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? 14Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat.” 15Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. 16Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: „Mit kívánsz?” 17Így felelt neki: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. 18Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. 19Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg. 20Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül. 21Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak.” 22Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta. 23Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. 24S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. 25Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! 26Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg. 27Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára.”

Salamon királlyá kenése.

28Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz és a király elé járult. 29A király megesküdött: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított, 30még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.” 31Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!” 32Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, 33s a király ezt mondta nekik: „Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba. 34Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 35Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.” 36Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: „Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait! 37Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt.” 38Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba. 39Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: „Éljen Salamon király!” 40Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.

Adonija félelme.

41Adonija és vendégei meghallották – éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: „Miért ez a nyugtalanság az egész városban?” 42Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: „Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol.” 43Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. 44A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére, 45aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak – az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok. 46Salamon már el is foglalta a királyi széket, 47a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén. 48S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom.” 49Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján. 50Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát. 51Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.” 52Salamon azt felelte: „Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia.” 53Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: „Menj haza!”

Dávid végrendelete és halála.

2 1Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta: 2„Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak! 3Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz, 4s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor – azt mondta – sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. 5Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut. 6Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba. 7A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől. 8A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal. 9Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba.” 10Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el. 11Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. 12Salamon elfoglalta atyja trónját és megerősítette királyságát.

Adonija halála.

13Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: „Jót jelent jöveteled?” 14„Igen, jót!” – felelte, aztán így folytatta: „Beszédem volna veled.” „Beszélj hát!” – mondta neki. 15S ő így szólt: „Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság – egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta. 16Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el.” Az így válaszolt: „Beszélj!” 17S ő folytatta: „Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot.” 18Batseba azt felelte: „Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal.” 19Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. 20Aztán így szólt: „Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el.” A király azt felelte: „Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el.” 21Erre így folytatta: „Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához.” 22Salamon király így válaszolt anyjának: „Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!” 23Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: „Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! 24Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija.” 25Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta – így halt meg.

Ebjatár és Joáb sorsa.

26Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: „Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie.” 27Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Éli házát megfenyegette. 28Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz – Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Salamon oldalára –, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát. 29Jelentették hát Salamon királynak: „Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál.” Salamon erre azt üzente Joábnak: „Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?” „Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem” – felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: „Menj és szúrd le!” 30Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: „Ezt parancsolja a király: Gyere ki!” De az így válaszolt: „Nem, inkább itt halok meg!” Benaja tehát jelentette a királynak: „Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta.” 31A király erre megparancsolta: „Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. 32Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. 33Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!” 34Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte. 35A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.

Simi engedetlensége és halála.

36Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja. 37Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll.” 38Simi ezt felelte a királynak: „Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád.” Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben. 39Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: „Szolgáid Gátban vannak”, 40Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte őket Gátból. 41Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért. 42Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: „Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz? 43Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?” 44Aztán azt mondta a király Siminek: „Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre. 45Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!” 46Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.

 

Zsolt 133

TESTVÉRI EGYETÉRTÉS

133 1(Zarándokének – Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!
2Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.
3Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.

 

Jn 6,22-44

Beszéd az élet kenyeréről.

22Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. 23Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. 24Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. 25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?” 26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” 28Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” 29„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” 30De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” 34Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” 35„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. 36De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. 37Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. 38Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. 39Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” 41A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” 42Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” 43Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. 44Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. 45Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

 

IMG_20180101_104342.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑