Július 1. – 123. nap

 

1Sám 23-24

Dávid Keilában.

23 1Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” 2Dávid megkérdezte az Urat: „Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?” Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: „Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!” 3De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” 4Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: „Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!” 5Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit.

6Amikor ugyanis Achimelech fia, Ebjatár Dávidhoz menekült, magával vitte az efodot, és szintén lement Keilába. 7Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” 8Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit. 9Amikor Dávid megtudta, hogy Saul gonoszságot forral ellene, azt mondta Ebjatár papnak: „Hozd ide az efodot!” 10Aztán imádkozott Dávid: „Uram, Izraelnek Istene! Szolgád azt hallotta, hogy Saul Keilába szándékozik jönni, hogy miattam lerombolja a várost. 11Csakugyan kivonul Saul, amint hallotta szolgád? Uram, Izraelnek Istene, add tudtára szolgádnak!” Az Úr ezt felelte: „Kivonul.” 12Dávid megkérdezte: „Kiszolgáltatnak engem és embereimet Saulnak Keila lakói?” Az Úr így válaszolt: „Kiszolgáltatnak.” 13Akkor Dávid elindult embereivel – mintegy hatszázan voltak –, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. 14Dávid a pusztában, barlangokban tanyázott; Szif pusztáinak hegyei közt élt. Saul folyvást a nyomában volt, de az Úr nem adta kezére.

Dávid Horsában.

15Dávidot félelem fogta el, mert Saul kivonult és az életére tört. Dávid Horsában volt, Szif pusztájában. 16Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. 17Azt mondta neki: „Ne félj, nem ér utol atyám keze. Te leszel Izrael királya, s én csak a második (személy) leszek. Atyám is tudja ezt jól.” 18Aztán mind a ketten szövetséget kötöttek az Úr előtt. Dávid ott maradt Horsában, Jonatán meg elment haza.

Dávidnak sikerül elmenekülni Saul elől.

19Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. 20Azért hát, király, mihelyt le akarsz vonulni, vonulj le. Aztán a mi dolgunk lesz, hogy a királynak a kezére adjuk.” 21Saul így válaszolt: „Áldjon meg érte benneteket az Úr, hogy részvéttel vagytok irántam. 22Menjetek és tudakozódjatok tovább, aztán tartsátok szemmel azt a környéket, amerre jár. Azt mondják, hogy nagyon ravasz. 23Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is.”

24Elindultak hát, és Saul előtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülő síkságon. 25Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utánament Dávidnak Maon pusztájára. 26Saul a hegy egyik oldalán vonult embereivel, Dávid meg a másik oldalán az embereivel. Dávid félelemmel futott, hogy elmenekülhessen Saul elől. Amikor Saul és emberei már azon fáradoztak, hogy átérjenek Dávidnak és embereinek az oldalára, s elfogják őket, 27futár érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: „Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba.” 28Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának.

Dávid megkíméli Sault.

24 1Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát. 2Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.” 3Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelből válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdő keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit. 4Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak. 5Dávid emberei így szóltak hozzá: „Lám, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz.” Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntöséről egy bojtot. 6Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot. 7Azt mondta embereinek: „Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje.” 8És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra.

Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. 9Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utánaszólt: „Uram királyom!” Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. 10Aztán így szólt Dávid Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török? 11Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje. 12S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot, s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz. 13Az Úr legyen a bíró közted és köztem, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de kezem ne nyúljon hozzád! 14Ahogy az ősi mondás mondja: A gonosztól gonoszság származik, de kezem ne nyúljon hozzád. 15Ki ellen vonult ide Izrael királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egy bolhát? 16Nos, az Úr legyen a bíró, és ítéljen köztem és közted! Vizsgálja ki és védelmezze ügyemet, szolgáltasson nekem igazságot és szabadítson ki kezedből!”

17Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?” S elkezdett sírni. 18Aztán ezt mondta Dávidnak: „Te jobb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én meg rosszat tettem veled. 19S ma megtetézted azt a jót, amit tettél velem, mert az Úr kezedbe adott, mégsem öltél meg. 20Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem! 21Nézd, tudom jól, hogy uralomra jutsz és kezedben megszilárdul a királyság Izraelben. 22Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából.” 23Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre.

 

Zsolt 119,97-120

Mem

97Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg.
98Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár.
99Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz.
100Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz.
101Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad.
102Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk.
103Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.
104Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.

Nun

105Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.
106Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél.
107Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad.
108Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra.
109Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem.
110A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el.
111Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége.
112Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre.

Szamech

113A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül.
114Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom.
115Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát.
116Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
117siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok.
118Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás.
119A gonosztevőket mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat.
120Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet.

 

Lk 22,31-46

Péter tagadásának megjövendölése.

31Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” 33„Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” 34Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.” 35Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. 36„Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. 37Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” 38„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”

Ima a Getszemáni kertben.

39Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” 41Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42„Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” 43Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 44Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 46Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑