Június 23. – 115. nap

 

1Sám 7-8

7 1Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.

Sámuel, a bíró és szabadító.

2Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott. 3Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.” 4Izrael fiai tehát eltávolították a Baálokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak. 5Akkor Sámuel elrendelte: „Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!” 6Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: „Vétkeztünk az Úr ellen.” Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában. 7Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól. 8Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: „Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!” 9Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta. 10Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. 11Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket. 12Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-ha-Ezernek. Közben azt mondta: „Eddig segített bennünket az Úr!” 13Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra. 14Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt. 15Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött. 16Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek. 17Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.

II. SÁMUEL ÉS SAUL

1. A KIRÁLYSÁG MEGALAPÍTÁSA

A nép királyt kíván.

8 1Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá. 2Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt. 3De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt. 4Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, 5és azt mondták neki: „Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van.” 6Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket.” Ezért az Úrhoz fordult. 7De az Úr azt mondta Sámuelnek: „Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük. 8Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak. 9Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük.”

A királyság hátrányai.

10Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott: 11„Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket – a szekerei előtt kell majd futniuk; 12megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire. 13Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. 14Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. 15Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. 16Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. 17Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek. 18S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon.” 19De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk. 20Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat.” 21Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult. 22Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!” Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: „Térjen vissza mindenki a maga városába.”

 

Zsolt 115

AZ EGYETLEN IGAZ ISTEN

115 1Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
2Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?”
3Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
4De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
5Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
6van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
7van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
8Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
9De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
10Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
11Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
12Az Úr gondol velünk – ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
13Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
14Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
15Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
16Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
17Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
18Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.

 

Lk 18,24-43

A gazdagság veszedelme.

24Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 26Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 27Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

A lemondás jutalma.

28Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.” 29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”

A szenvedés harmadszori megjövendölése.

31Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. 32Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. 33Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.” 34Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.

A jerikói vak.

35Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. 36Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. 38Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 39Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: 41„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” 42Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” 43Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.

 

IMG_20180102_124756.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑