Június 18. – 110. nap

 

Rut 1-2

Rut könyve

BEVEZETÉS RUT KÖNYVÉHEZ

Rut és Noémi.

1 1A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. 2Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. 3Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával. 4Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. 5Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is. 6Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. 7Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. 8Noémi azt mondta a két menyének: „Menjetek, és mindegyiktek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem. 9Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok.” Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak, 10és azt felelték: „Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!” 11„Menjetek haza, lányaim – biztatta őket Noémi –, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek? 12Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének, 13akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze.” 14Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott. 15Erre Noémi azt mondta neki: „Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!” 16De Rut kérlelte: „Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. 17Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól.” 18Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést. 19Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: „Noémi az?” 20De ő azt felelte nekik: „Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel töltött el. 21Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?” 22Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.

Rut Boász földjén.

2 1Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták. 2A moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: „Szívesen kimennék a mezőre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné.” „Menj, leányom!” – felelte neki. 3El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségéből. 4Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az aratókat: „Az Úr legyen veletek!” „Áldjon meg az Úr!” – felelték. 5Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. „Kié ez a fiatalasszony?” 6Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: „Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki Moáb földjéről jött ide Noémival. 7Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltől mostanáig talpon volt.” 8Boász így szólt Ruthoz: „Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz. 9Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek.” 10Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: „Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és – bár idegen vagyok –, ennyire szíves vagy hozzám?” 11„Elbeszélték nekem – válaszolta Boász –, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelőtt. 12Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” 13„Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód” – felelte. 14Evés idején Boász odaszólt neki: „Gyere ide, egyél ebből a kenyérből és mártsd be falatodat a borecetbe!” Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle. 15Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: „Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok! 16Inkább húzgáljatok ki a kévétekből és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse s ne szóljatok rá!” 17Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérőnyi árpa. 18Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki. 19Anyósa megkérdezte: „Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!” Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. „Azt az embert – mondta –, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják.” 20Noémi azt mondta menyének: „Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől, sem a holtaktól!” Majd így folytatta: „Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik.” 21Rut erre elmondta anyósának: „Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!” 22Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: „Jól van, lányom, szegődj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak.” 23Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.

 

Zsolt 110

A MESSIÁS FŐPAPSÁGA

110 1(Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!”
2Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
3Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
4Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
5Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le,
6a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.
7Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.

 

Lk 16,1-13

A hűtlen intéző.

16 1Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. 2Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. 3Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. 5Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? 6Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. 7Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. 8Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

A pénz helyes felhasználása.

9Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. 10Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. 11Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

 

IMG_20180101_104103.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑