Június 15. – 107. nap

 

Bír 15-16

Sámson felégeti a filiszteusok vetését.

15 1Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: „Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába.” Apósa azonban megtiltotta neki. 2„Azt hittem – válaszolta –, hogy meggyűlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette ő a feleséged.” 3Sámson így felelt neki: „Ezúttal nem érhet vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nekik.” 4Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát. 5Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is. 6A filiszteusok kérdezgették: „Ki tette ezt?” Ezt a választ kapták: „Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta.” Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját. 7Sámson így szólt: „Mivelhogy így tettetek, nem nyugszom, míg bosszút nem állok rajtatok.” 8Megverte őket tetőtől talpig, nagy csapást mért rájuk. Ezután lement és Etam sziklabarlangjában telepedett le.

Az állkapocs.

9A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre. 10A júdeaiak így szóltak hozzájuk: „Miért jöttetek hozzánk?” Azok ezt válaszolták: „Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett.” 11Erre Júdából lement háromezer ember Etam sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” Így válaszolt nekik: „Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük.” 12„Azért jöttünk – mondták neki –, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezébe adjunk.” Sámson így szólt hozzájuk: „Esküdjetek meg nekem, hogy nem öltök meg.” 13„Nem! – válaszolták neki. – Mi csak megkötözünk és a kezükbe adunk. Arról azonban, hogy megöljünk, szó sem lehet.” Meg is kötözték két új kötéllel, és fölhúzták a szikláról. 14Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek – mint tűztől perzselt fonalak – lemállottak kezéről. 15Talált ott egy friss szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, megragadta és agyonvert vele ezer embert. 16Sámson ekkor így szólt: „Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket, egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert.” 17Amikor befejezte beszédét, elhajította az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Ramat-Lehinek. 18Mivel nagyon megszomjazott, így könyörgött az Úrhoz: „Nagy győzelmet arattál szolgád keze által, s most pusztuljak el a szomjúságtól és essem a körülmetéletlenek kezébe?” 19Akkor Isten megrepesztette Lehi barlangját, s víz fakadt belőle. Sámson ivott, életereje visszatért és új erőre kapott. Ezért nevezték el ezt a forrást Ain-Hakkorénak. A mai napig is megvan Lehiben. 20Sámson húsz évig volt bírája Izraelnek a filiszteusok idejében.

Sámson Gázában.

16 1Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát és bement hozzá. 2A gázai embereknek tudtul adták: „Itt van Sámson!” Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: „Napkeltéig várunk, aztán megöljük.” 3Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette.

Sámson és Delila.

4Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. 5A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: „Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüstsékelt.” 6Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?” 7Sámson így felelt neki: „Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember.” 8A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és ő megkötözte velük. 9Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” De ő eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tűz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt. 10Ám Delila így szólt Sámsonhoz: „Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni.” 11Így válaszolt neki: „Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erőmet és olyan leszek, mint a többi ember.” 12Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám ő úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat. 13Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: „Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni.” Így felelt neki: „Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerősíted a takácsok szálfeszítőjével, elvesztem erőmet és olyan leszek, mint a többi ember.” 14Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerősítette a takácsok szálfeszítőjével és odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítőt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt. 15Delila így szólt hozzá: „Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erőd.” 16Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt. 17Feltárta hát előtte egész szívét és így szólt: „Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” 18Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.” A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. 19Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. 20Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából s azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. 21A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele.

Sámson bosszúja és halála.

22Közben fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták. 23A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!” 24Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” 25Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. 26Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” 27A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát. 28Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: „Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” 29Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, 30s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.

FÜGGELÉKEK

31Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.

 

Zsolt 107

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

107 1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
2Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
3Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
4Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
5Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
6Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
7Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
8Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
9Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
10A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
11Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
12Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
13Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
14Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
15Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
16Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
17Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
18Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
19Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
20Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
21Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
22Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
23Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
24ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
25Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
26Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
27Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
28Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
29A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
30Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
31Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
32Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
33Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
34Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
35Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
36Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
37Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
38Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
39Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
40Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
41az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
42Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
43Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!

 

Lk 14,1-14

Egy vízkóros meggyógyítása.

14 1Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. 2Íme, előtte állt egy vízkóros ember. 3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?” 4Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. 5Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” 6Erre nem tudtak mit felelni.

Az első helyek.

7A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. 8„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. 9Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. 10Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. 11Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” 12Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. 13Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 14S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

 

"Papírtemplom" - ideiglenes anglikán katedrális, kartonhengerekből, Christchurch, NZ
“Papírtemplom” – ideiglenes anglikán katedrális, kartonhengerekből, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑