Június 14. – 106. nap

 

Bír 13-14

12. SÁMSON

13 1Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket. 2Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. 3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. 4Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, 5mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” 6Az asszony elment, és elmondta férjének: „Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. 7Ellenben így szólt hozzám: Fogansz és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig.” 8Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: „Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel.” 9Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele. 10Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” 11Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: „Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?” „Én vagyok” – válaszolta. 12Mánoah erre azt mondta: „Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?” 13Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: „Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki. 14Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki.” 15Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét.” 16Mánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala. 16Az Úr angyala azt felelte Mánoahnak: „Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedből; ha ellenben égőáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak.” 17Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: „Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni.” 18Az Úr angyala azt felelte: „Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?” 19Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel. 20Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták és arcra borultak a földön. 21Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. 22„Egész biztosan meg kell halnunk – mondta Mánoah feleségének –, mert Istent láttuk.” 23Felesége így válaszolt neki: „Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő­ és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat.” 24Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta 25és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.

Sámson házassága.

14 1Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt. 2Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” 3Apja és anyja így szólt hozzá: „Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?” De Sámson így válaszolt apjának: „Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem.” 4Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen. 5Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. 6Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. 7Lement, s beszélt a lánnyal – tetszett neki. 8Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. 9Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki. 10Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek. 11Mivel azonban tartottak tőle, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek.

Sámson találós kérdése.

12Sámson így szólt hozzájuk: „Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek. 13Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát.” Azt válaszolták neki: „Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk.” 14Így szólt hozzájuk: „Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.” De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést. 15Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: „Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?” 16Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: „Gyűlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem.” „Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!” – felelte neki. 17Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, ő pedig elmondta népe fiainak. 18A hetedik napon, mielőtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: „Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?” Így válaszolt nekik: „Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, nem fejtettétek volna meg talányomat.” 19Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába. 20Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki vőfélyül szolgált neki.

 

Zsolt 106

A NÉP BŰNVALLOMÁSA

106 1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
2Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?
3Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.
4Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!
5Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
6Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.
7Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
8mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
9Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.
10Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.
11Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
12Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
13Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
14A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
15Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.
16A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
17Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát.
18Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
19A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.
20Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
21Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.
22Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
23Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
24Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
25Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
26Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.
27Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.
28Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.
29Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.
30De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.
31Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
32Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
33Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
34Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
35Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
36Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
37Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
38Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
39tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.
40Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
41A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.
43Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
44Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
45Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
46Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.
47Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
48Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

 

Lk 13,22-35

Az üdvözülők száma.

22A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. 23Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ezt válaszolta neki: 24„Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. 25A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. 27De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! 28Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. 29Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. 30És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Heródes terve.

31Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: „Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni.” 32Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. 33Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

Jeruzsálem siratása.

34Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad. 35Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”

 

Colombo St, Christchurch, NZ
Colombo St, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑