Június 13. – 105. nap

 

Bír 11-12

Jiftach bíró lesz.

11 1A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy parázna nőnek volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot. 2Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: „Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy. 3Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük. 4Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel. 5Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén, 6és így szóltak hozzá: „Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen.” 7Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: „Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?” 8Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” 9Jiftach így felelt Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek.” 10„Az Úr legyen a tanú közöttünk – válaszolták Gileád vénei. – Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz.” 11Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.

Jiftach vitája az ammonitákkal.

12Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: „Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?” 13Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: „Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel.” 14Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel: 15„Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét. 16Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért. 17Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt. 18Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa.

19Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre. 20Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt. 21Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta. 22Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig.

23Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled? 24Amit Kamos, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett. 25Különb akarsz lenni, mint Balak, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? 26Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? 27Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!” 28Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.

Jiftach fogadalma és győzelme.

29Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került. 30Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: „Ha kezembe adod Ammon fiait, 31akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” 32Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket. 33Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt. 34Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt. 35Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza.” 36„Atyám – felelte neki –, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.” 37Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” 38„Menj!” – felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét. 39Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás, 40hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.

Efraim háborúja Gileád ellen.

12 1Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: „Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!” 2Jiftach így válaszolt nekik: „Nagy vitám volt – népemnek és nekem –, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből. 3Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?” 4Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: „Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között.” 5Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: „Szeretnék átmenni”, akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: „Efraim fiai közül való vagy?” Ha azt válaszolta, hogy nem, 6akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. 7Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el.

9. IBSZÁN

8Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája. 9Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája, 10aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el.

10. ELON

11Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt. 12Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el.

11. ABDON

13Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben. 14Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt. 15Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.

 

Zsolt 105

AZ ÜDVTÖRTÉNET ESEMÉNYEI

105 1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,
2hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!
3Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!
4Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!
5Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira!
6Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának!
7Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.
8Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,
9a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,
10s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.
11Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.
12Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,
13az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,
14akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk:
15„Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!”
16Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.
17De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.
18Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
19amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt.
20A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
21Megtette házának urává, minden javának intézőjévé,
22hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.
23Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.
24Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál.
25Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.
26Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.
27Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén.
28Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.
29Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.
30Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.
31Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon.
32Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra.
33Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.
34Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.
35Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.
36Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére.
37Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben.
38Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.
39Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik.
40Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket.
41Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig.
42Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
43Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
44Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzászerezték a népek kincseit,
45hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.

 

Lk 13,1-21

A bűnbánat szükségessége.

13 1Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? 3Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. 4Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

A terméketlen fügefa.

6Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? 8De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, 9hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

A nyomorék asszony meggyógyítása.

10Szombaton az egyik zsinagógában tanított. 11Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. 12Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” 13Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 14Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” 15De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? 16De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” 17E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.

A mustármag.

18Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? 19Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.”

A kovász.

20Majd folytatta: „Mihez hasonlítsam Isten országát? 21Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.”

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑