Június 11. – 103. nap

 

Bír 7-8

B) Gedeon hadjárata a Jordántól nyugatra.

7 1Jerubbaál tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben. 2Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: „Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. 3Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza.” Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. 4Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy.” 5Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: „Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra.” 6Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott. 7Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: „Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza.” 8Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.

A jelképes álom.

9Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: „Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom. 10Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba. 11Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen.” Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig. 12Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. 13Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.” 14Barátja így válaszolt neki: „Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort.” 15Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: „Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!”

Győzelem harsonákkal és fáklyákkal.

16Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott. 17„Figyeljetek rám – mondta nekik –, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek. 18Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” 19Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. 20A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: „Az Úrért és Gedeonért.” 21S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek. 22Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola-patak partjáig. 23Izrael fiai erre összegyűltek – Naftali, Áser és egész Manassze –, és üldözték Midiánt. 24Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: „Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is.” Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is. 25Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.

Efraim törzsének féltékenysége.

8 1Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: „Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?” És keményen beszéltek vele. 2Ő így válaszolt nekik: „Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt? 3Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?” E szavakra lecsillapult haragjuk.

C) Gedeon hadjárata a Jordántól kelet- re.

4Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes. 5Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: „Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait.” 6Szukkot elöljárói ezt válaszolták: „Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?” 7Gedeon azt mondta: „Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival.” 8Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek. 9Erre a penueli embereknek is azt mondta: „Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot.”

Zebach és Szalmunna.

10Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott. 11Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. 12Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.

Szukkot és Penuel büntetése.

13A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza. 14Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert. 15Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: „Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?” 16Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat. 17Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta. 18Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: „Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?” 19„Hozzád hasonlítottak – válaszolták neki. – Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai – mondta nekik Gedeon. – Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.” 20Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: „Rajta, öld meg őket!” A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt. 21Zebach és Szalmunna így szóltak: „Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje.” Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.

Gedeon életének vége.

22Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: „Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből.” 23De Gedeon így válaszolt nekik: „Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok.” 24Majd azt mondta nekik: „Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból.” A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak. 25Így szóltak: „Szívesen adunk.” Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt. 26Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak. 27Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. 28Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt. 29Jerubbaál, Joás fia tehát hazatért és házában maradt. 30Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt. 31Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el. 32Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában. 33Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baállal és istenüknek fogadták Baál-Beritet. 34Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből. 35Jerubbaál-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.

 

Zsolt 103

ISTEN A SZERETET

103 1(Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!
2Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
3Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged.
4Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz.
5Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
6Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
7Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.
8Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
9Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
10Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
11Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
12Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
13Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
14Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.
15Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
16de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.
17Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
18Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.
19Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.
20Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!
21Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!
22Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!

 

Lk 12,1-32

A képmutatás.

12 1Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. 3Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 4Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. 5Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek. 6Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. 7Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek. 8Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt. 9Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. 10Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot. 11Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.”

A fösvénység.

13Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” 14De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” 15Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Az esztelen gazdag.

16Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. 17Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. 18Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. 19Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – 20Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – 21Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”

A gondviselés.

22Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. 23A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha. 24Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk, s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak! 25Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik? 26Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok? 27Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. 29Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. 30Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk. 31Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá. 32Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.

 

Botanic Gardens, Christchuch, NZ
Botanic Gardens, Christchuch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑